Trump-Orbán találkozó: végre felnőhetnének a populizmus kritikusai

„A magyar miniszterelnök külföldi kritikusai gyakran bűnösek abban, hogy a legitim kritikát keverik a túlzásokkal, de a Trumppal való találkozója alkalom lehet helyzetének tisztázására. Habár a találkozó számos kommentárt szült, amelyben a két vezető közti azonosságokra koncentráltak, egy pillanatra meg kellene állnunk átgondolni a két politikus közti alapvető különbséget: Trump az Egyesült Államok elnöke, Orbán pedig Magyarország miniszterelnöke. 

Ennek a ténynek nyilvánvalóbbnak kellene lennie, mint a két személyiség közti azonosságok, mégis gyakran elfelejtkeznek róla, amikor Orbánt a nacionalista szimpátiái, euroszkepticizmusa és a tömeges bevándorlással szembeni fellépése miatt kritizálják.  Ha Trump öt cikluson keresztül lenne elnök és megépítené Hadrianus falának a 21. századi verzióját a déli határnál, az Egyesült Államok akkor is egy sokszínű, multikulturális ország maradna. Magyarország viszont az első világháború vége óta nyelvileg, kulturálisan és etnikailag is homogén. Orbán és szövetségesei meglehetősen nyíltan vállalják, hogy ezt a magyar mivoltot meg akarják őrizni. Engedni kellene ezt nekik úgy, hogy közben a nyugati klub tagjai maradhatnak?

Az erre a kérdésre adott válasznak mélyreható következményei lennének Magyarország határain kívül. Orbán üzenete azért számít, mert Európában szélesebb körben osztott aggodalmakra reagál a bevándorlással és identitással kapcsolatban. A legtöbb országhoz hasonlítva az Egyesült Államok feltűnően nyitott az új érkezőkre. Polgári kultúránk legalábbis elméletben bárkit asszimilálni tud. De rendkívüli vakságról tenne tanúságot az, ha azt gondolnánk, hogy az állampolgárság eme modellje egyetemesen exportálható. Kelet-Európában a nemzeti identitás szoros kapcsolatban van a nyelvvel és kultúrával. A megszállások emlékezete különösen érzékennyé tette a kelet-európaiakat a külföldi beavatkozással szemben. Bárki, aki azt gondolja, hogy Lengyelország vagy Magyarország hirtelen elfogadja az állampolgárságról és identitásról szóló amerikai eszméket, saját magát csapja be. 

A magyarok régóta tudatában vannak saját nemzeti sajátságuknak, így talán nem meglepő, hogy az identitás kérdése nemzetközileg is érdekessé tett egy magyar vezetőt. Orbán bevándorlás-ellenessége és natalista családpolitikája Magyarországon széles körben osztott nézeteket tükröz az ország kultúrájának megőrzésével kapcsolatban. Az ilyen érzések pedig jól rezonálnak számos olyan európai országban, ahol ugyanilyen régre visszamenő történelmi emlékezetet találunk. Vajon ezek a nemzeti büszkeség és szolidaritás legitim megnyilvánulásai, vagy alapvetően illiberális tendenciák, amelyeket el kellene tiporni?”

A szerző Egerben élő angoltanár.