Azonnali késés

„A minálunk működő pénzintézetekre ez a nagyvonalúság egyáltalán nem jellemző, Kontinensünkön – a jövedelemarányos pénzforgalmi költségeket figyelembe véve – nálunk a legdrágább a bankolás, még akkor is, ha a kiirthatatlannak tűnő tranzakciós illetékről nagyvonalúan megfeledkezünk. Bár a világon mindenütt megfigyelhető, hogy minél kisebb valakinek a jövedelme, arányaiban annál többet fizet a banki szolgáltatásokért.

A bankjaink évtizedek óta, csökönyösen azt a rossz hagyományt görgetik maguk előtt, hogy ahány átutalás, annyi díjfizetés, szemben más európai országokkal, ahol egy fix díj fejében korlátlan számban küldhetünk pénzt bárhová, bárkinek. (Ha nálunk így lenne, akkor a tranzakciós díjat nem számíthatnák fel minden alkalommal.)

A jegybank időnként megfeddi a magyarokat, hogy abnormálisan nagy mennyiségű készpénzt tartanak otthon - manapság 6 ezer milliárd forintot -, s átutalásaikat nem elektronikusan teljesítik, hanem banki (postai) befizetések útján. (Bár sokszor tagadják, nálunk fejlettebb országokban is hasonló módon járnak el, s van, ahol még rosszabb a helyzet.)”