„Kérem, ez egyszerűen kolosszális! Most látszik csak, micsoda elmaradott, kőkorszaki, az élet mellett járó generáció volt például a miénk, apáink, nagyapáink világáról már nem is beszélve!
Mi, kérem, soha nem tiltakoztunk amiatt, hogy nehéz az érettségi, és aláírásgyűjtésbe sem fogtunk emiatt. Mi még a kőbaltás emberek voltunk. Tiltakozás és aláírásgyűjtés helyett fogtuk magunkat, és nekiálltunk rettegni. Mármint az érettségitől. Rettegésünkben pedig, még ha csak az utolsó pillanatban is, de őrült tanulásba fogtunk. Aztán elkezdődött a dolog. Idegeskedés, meló, gyomorgörcs, kreativitás – csupa kőkorszaki dolog. És abszolváltuk.
Persze kicsit csaltunk is, én például két magyarérettségit írtam meg, cserébe másnap a vécé víztartályában megtaláltam két matekpélda megoldását. Ma már a Zs generáció nem ilyen elmaradott. Ők egyszerűen tiltakoznak egy jót, hogy nehéz az érettségi, aláírást gyűjtenek, s mert a nagy idők nagy embereket követelnek, hát mindjárt találnak is maguknak egy Totyikot, aki szerint tényleg.
És ne tévedjünk, legkésőbb holnap a Demokratikus Koalíció vállvetve a Jobbikkal és a Momentummal (kihagytam valakit, Ildikó?) odaáll majd a tiltakozók mellé, hogy tényleg nehéz a matekérettségi, s mi sem bizonyítja jobban, hogy diktatúra van. S aztán hamarosan jön majd Kosztolányi Aranysárkányának világa, ahol meg is verik a tanárt, ha buktat. Hamarosan jön a lumpenprolik apoteózisa (azt hívják pokolnak). S aki mondjuk megtanult helyesen írni, az rághatja szégyenében az ökleit, mert ő a »nyelvtannáci«.”