Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A népesség egyszerű reprodukciójához minden szülőképes nőnek élete folyamán legalább két gyermeket kellene világra hoznia és felnevelnie.
„A Központi Statisztikai Hivatal tegnapi jelentése szerint tavaly január–novemberben 82 580 gyermek jött világra hazánkban, 1408-cal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. Ez alapján valószínűsíthetjük (végleges, pontos adatok egy hónap múlva lesznek), hogy a 2018-as évben összesen körülbelül kilencvenezer gyermek született, s ez kevesebb a 2017. évi bő kilencvenegy és fél ezernél, még inkább a 2016-os kilencvenháromezernél. Megtorpant tehát a 2011–2016 közötti kedvező demográfiai tendencia, amikor öt év alatt ötezerrel emelkedett a születésszám? Ne hamarkodjuk el a választ, hiszen a gyermekvállalási kedv nem csökkent – az ezt jelző teljes termékenységi arányszám a 2011. évi 1,23-as mélypontot követően 2016–2017-ben 1,49-re nőtt, és tavaly is ezen a szinten maradt. Ez a növekedés 2010 és 2016 között a második legnagyobb mértékű volt az unión belül, így az utolsó helyek egyikéről felzárkóztunk az európai középmezőnyhöz. A jelentős javulás jórészt a 2010 után megerősített és kibővített családtámogatási rendszernek, valamint a magyar gazdasági kilátások számottevő javulásának tulajdonítható. Ez azonban még mindig nem elég, mert a népesség egyszerű reprodukciójához minden szülőképes nőnek élete folyamán legalább két gyermeket kellene világra hoznia és felnevelnie. Ezt jelenleg egyetlen európai ország sem éri el, s ahol mégis nő a populáció, az főként a jelentős bevándorlásnak és a más kultúrájú népesség európainál magasabb termékenységének a következménye.
A magyar miniszterelnök a 2017. májusi II. Budapesti Demográfiai Fórumon népesedési fordulatot hirdetett, amelynek első feltétele, hogy 2030-ra 2,1-re emelkedjen a születési ráta. Ehhez a 2010 óta folytatott népesedés- és családpolitikát évtizedeken át kell tartani, mert – mint Orbán Viktor fogalmazott – amikor a hajó kapitánya meg akar fordítani egy nagy óceánjárót, a hajótest csak lassan veszi fel az új irányt. A fordulathoz idő kell, továbbá a jól beállított és rögzített kormánykerék mellett jó hajómotor – erős, versenyképes, dinamikusan növekvő gazdaság –, és egy jó állapotban levő hajótest is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy hiába fordítja a kormány a GDP csaknem öt százalékát családtámogatásokra – ami európai rekord! –, »ha a család mint közösségi forma nincs a fiatalok szívében az első helyen«. E tekintetben azért nem akkora a baj, hiszen mint a Demográfiai portré 2018-as jelentésből kiderül, az ideálisnak tartott, illetve a saját családba tervezett gyermekszám az elmúlt másfél évtizedben nem csökkent, hanem az egyszerű reprodukciós szint fölött, illetve akörül stabilizálódott. Az összességében stagnáló születésszám oka egyfelől az, hogy a tényleges gyermekszám rendre alacsonyabb a tervezettnél (átlagos kettőnél), másfelől évről évre, gyorsulva csökken a gyermekvállalási korban levő nők száma, hiszen az 1970-es évek közepén-második felében született utolsó nagy létszámú korosztály (az úgynevezett Ratkó-unokák) már túllépte a negyvenéves kort, és évről évre kevesebb fiatal nő lép a helyükbe. De biztató jelek is vannak az utóbbi években, ilyen például a legfiatalabbak és a harmincöt éven felüliek gyermekvállalási hajlandóságának, valamint a harmadik gyermeket vállaló kétgyermekes családok számának jelentős emelkedése.”