Fordul a hajó

„A Központi Statisztikai Hivatal tegnapi jelentése szerint tavaly január–novemberben 82 580 gyermek jött világra hazánkban, 1408-cal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. Ez alapján valószínűsíthetjük (végleges, pontos adatok egy hónap múlva lesznek), hogy a 2018-as évben összesen körülbelül kilencvenezer gyermek született, s ez kevesebb a 2017. évi bő kilencvenegy és fél ezernél, még inkább a 2016-os kilencvenháromezernél. Megtorpant tehát a 2011–2016 közötti kedvező demográfiai tendencia, amikor öt év alatt ötezerrel emelkedett a születésszám? Ne hamarkodjuk el a választ, hiszen a gyermekvállalási kedv nem csökkent – az ezt jelző teljes termékenységi arányszám a 2011. évi 1,23-as mélypontot követően 2016–2017-ben 1,49-re nőtt, és tavaly is ezen a szinten maradt. Ez a növekedés 2010 és 2016 között a második legnagyobb mértékű volt az unión belül, így az utolsó helyek egyikéről felzárkóztunk az európai középmezőnyhöz. A jelentős javulás jórészt a 2010 után megerősített és kibővített családtámogatási rendszernek, valamint a magyar gazdasági kilátások számottevő javulásának tulajdonítható. Ez azonban még mindig nem elég, mert a népesség egyszerű reprodukciójához minden szülőképes nőnek élete folyamán legalább két gyermeket kellene világra hoznia és felnevelnie. Ezt jelenleg egyetlen európai ország sem éri el, s ahol mégis nő a populáció, az főként a jelentős bevándorlásnak és a más kultúrájú népesség európainál magasabb termékenységének a következménye. 

A magyar miniszterelnök a 2017. májusi II. Budapesti Demográfiai Fórumon népesedési fordulatot hirdetett, amelynek első feltétele, hogy 2030-ra 2,1-re emelkedjen a születési ráta. Ehhez a 2010 óta folytatott népesedés- és családpolitikát évtizedeken át kell tartani, mert – mint Orbán Viktor fogalmazott – amikor a hajó kapitánya meg akar fordítani egy nagy óceánjárót, a hajótest csak lassan veszi fel az új irányt. A fordulathoz idő kell, továbbá a jól beállított és rögzített kormánykerék mellett jó hajómotor – erős, versenyképes, dinamikusan növekvő gazdaság –, és egy jó állapotban levő hajótest is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy hiába fordítja a kormány a GDP csaknem öt százalékát családtámogatásokra – ami európai rekord! –, »ha a család mint közösségi forma nincs a fiatalok szívében az első helyen«. E tekintetben azért nem akkora a baj, hiszen mint a Demográfiai portré 2018-as jelentésből kiderül, az ideálisnak tartott, illetve a saját családba tervezett gyermekszám az elmúlt másfél évtizedben nem csökkent, hanem az egyszerű reprodukciós szint fölött, illetve akörül stabilizálódott. Az összességében stagnáló születésszám oka egyfelől az, hogy a tényleges gyermekszám rendre alacsonyabb a tervezettnél (átlagos kettőnél), másfelől évről évre, gyorsulva csökken a gyermekvállalási korban levő nők száma, hiszen az 1970-es évek közepén-második felében született utolsó nagy létszámú korosztály (az úgynevezett Ratkó-unokák) már túllépte a negyvenéves kort, és évről évre kevesebb fiatal nő lép a helyükbe. De biztató jelek is vannak az utóbbi években, ilyen például a legfiatalabbak és a harmincöt éven felüliek gyermekvállalási hajlandóságának, valamint a harmadik gyermeket vállaló kétgyermekes családok számának jelentős emelkedése.”