Az anyaseb döntően a szeretet és érzelmek fogadásának, adásának természetes folyamatát zavarja meg vagy teszi képtelenné. Ha nincs valóságos, akkor a fantázia és a látott-hallott, idealizált anyafantomok hatása szabja meg a fiú vagy lány viszonyulását a másik nemhez, de az emberekhez is.
Az anyaseb a férfit esendően kiszolgáltatottá is teheti a kiolthatatlan és kielégületlen szeretetvágy miatt. Minden nőben az elveszettet keresheti, idealizálva, istenítve a »madonnát«, de tehetetlen férfiként vagy erőszakos leigázóként viszonyulva a hús-vér nőhöz. Az anyaseb hatására tehát a férfiaknál az égi és földi szerelem kettéválik: a szentet nem lehet profanizálni, csak detronizálva elutasítani, vagy ösztönerővel lerohanni. Ez az érzelmi hasítás a lenézett, promiszkuis nőkkel való szexualitáshoz, ugyanakkor a „szenttel” való szexuális viselkedési zavarokhoz vezethet.
Az anyaseb a nőt az »örök árva« lelki állapotba kényszerítheti, amely bármi áron szeretetet kereső nyugtalansággal járhat. Álhatatlan lehet a kapcsolataiban a keresés folytonossága, a kielégíthetetlen szeretetéhség miatt. Annak érdekében, hogy a férfi szeresse őt, kiszolgáltatottan megad mindent, amit a férfi kíván. Előfordul, hogy emiatt saját női mivoltára is csak szerepkellékként tekint. Hogy ez az állapot milyen súlyos, nagymértékben függ az anyaseb mélységétől: az anya hiánya vagy nem megfelelő jelenléte árnyalja a veszteség következményeit.”