„A Fidesz legyőzhető! – vonták le a következtetést február végén a kormányváltást akarók, miután Hódmezővásárhelyen az összellenzéki támogatás a polgármesteri székbe röpítette a független Márki-Zay Pétert. A sajtót bejárták a győzelem eufórikus képei és nyilatkozatai, s a változásban reménykedők közül rengetegen elhitték, a tockos után áprilisban a döntő ütést is be lehet vinni a Fidesznek. Az országgyűlési választás ezek után kijózanító pofonnal ért fel, a vásárhelyi polgármester pedig háromnegyed év alatt megtapasztalhatta, egy helyi siker nem jelenti egyúttal, hogy széllel szemben is lehet…
Persze lehetett sejteni, nem lesz könnyű dolga Fidesz-KDNP-s képviselő-testülettel a háta mögött. Példának ott volt a siófoki Lengyel Róbert, aki hasonló hátországgal akolbólította ki a városvezetői székből 2014-ben a helyi fideszes kényurat, hogy azóta a pártközpont által kézivezérelt, kormánypárti többségű közgyűléssel kelljen verekednie még a tiszta törülközőért is a mosdóban. Ahogyan országszerte megannyi kollégájuknak, akik közül a szerencsésebbeknek még testületi támaszuk is akad ugyan, ám felfelé kopogtatva rendre zárt kapukba, ajtókba ütköznek.”