„De térjünk vissza az alapvetésre! Ne essünk bele a gender-lobbi által állított csapdába: szögezzük le, hogy olyan, hogy »társadalmi nem« nem létezik. Velünk született nemünkből fakadó társadalmi szerep, munkamegosztás és viselkedéskultúra van, de ez nem összekeverendő a nemiség fogalmával. A magyar »nem« szó is a nemzéssel való összefüggésre mutat rá, de a sors iróniája, egyben a gender öngólja, hogy maga a »gender« szó is a latin gen (gén), genesis (keletkezés) szóval rokon.
Ugyanis nem a társadalom hozza létre a nőt és a férfit, hanem nő és férfi építik fel a társadalmat.
Mert hát a genderlobbisták által csak nemes egyszerűséggel sztereotipnak nevezett viselkedésminták és a társadalmi munkamegosztás is a velünk született nemi különbségeken alapulnak. A férfiak fizikai erejének, racionális orientációjú gondolkodásának illetve a nők lágyságának, emocionális beállítottságának társadalmi következményei vannak. Ezért látunk ritkán nőket falat rakni vagy markológépet kezelni építkezéseken, és férfiakat óvóbácsiként, tanítóként. Ezért van öt százalék lány a Műegyetem villamosmérnöki karán. A pszichológia szakon pedig épp fordítottak az arányok. És nem, nem az elnyomás miatt; ma mindenki olyan szakmát választ magának, amilyet akar. Egyszerűen a lányok számára kevésbé vonzó a gépek világa, míg a férfiakat jobban taszítja a lélekbúvárkodás. Ez a nemi identitás kőkemény valósága.”