Csak eljátsszuk, hogy ez egy ország

„Mostanra eljutottunk oda, hogy már a választási színjáték sem tabutéma. A magyar társadalom egyszerűen kényszeredetten benne maradt a szerepben, amiben eljátssza, hogy elhiszi, hogy ez még egy felvilágosult állam, egy modern társadalom, egy ténylegesen működő ország.

A színjáték – mint a világon a legtöbb új autokrácia esetében – a nemzetközi közösségnek szól: a vezetők egyszerűen sok esetben (legalábbis eleinte) nem akarják vállalni, hogy egy totális diktatúrával cikivé tegyék magukat, így – bár minden lehetséges módon megszegik a joguralom szabályait, és folyamatosan kiskapukkal élnek – kerülik a nyílt, formális elnyomást.

Ahogy a nemzeti díszletépítés rendszereiről szóló videóinkban is bemutattuk, a magyar államrendszer eleve felidézte a rakománykultuszt: amikor az 1940-es években amerikai csapatok mentek Vanuatura, a bennszülöttek megfigyelték, hogy az ott állomásozó katonák nem végeznek hasznosnak vélt munkát, a javakat repülőgépen kapják. Így a szigetlakók azt hitték, a külföldiek különleges kapcsolatban lehetnek az istenekkel, hiszen csak így juthattak ekkora gazdagsághoz. A bennszülöttek ezért bambuszból szimbolikus leszállópályákat és irányítótornyot építettek, és repülőgép-utánzatokkal próbálták odacsalogatni a rakományt szállító repülőket.

Ehhez hasonlóan nyugati mintára mi is felépítettük a demokratikus intézményeinket, de ezeket nem mindig sikerült vagy akaródzott megtölteni tartalommal. 2010 óta viszont már nem is próbálkozunk, a hatalom direkt kiüresítette az intézményeket, a fő szervezőelv a jogszabályok keretein belüli politizálás helyett a felülről vezérelt politikai akarat lett, méghozzá az élet egyre több területén. Az alábbi Patyomkin-intézmények, fontosabb pozíciók és bábszerepek csak látszólag léteznek, valójában ezek nélkül is hasonlóan működne ez a többpárti kleptokrácia/uradalom.

Köztársasági elnök

A nemzet egységét megtestesíteni hivatott Áder János pozíciója jórészt szimbolikus, épp ezért az államfő a rendszerben található látszatintézmények egyik legszimbolikusabbja: az első beiktatási beszédében kiállt a nyugatos polgárosodás mellett, hogy aztán jó pártkatonaként gond nélkül aláírja az összes, látványosan és pofátlanul a nyugatos polgárosodással szembemenő törvényt. (Áder bukott elődje, Schmitt Pál becsületére legyen mondva: ő még csak sem próbált úgy tenni, mintha több lenne Orbán emberénél.)

Miniszterek

A negyedik Orbán-kormányban olyan miniszterek vannak, mint az emberi erőforrások minisztere, a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter vagy a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Emellett már egy Miniszterelnöki Kormányiroda is van, amihez például a szerencsejátékok felügyelete is tartozik, csak hogy még egyértelműbb legyen, hogy itt minden döntés Orbán Viktoré.

És akkor még ott van a korrupciógyanús ügyekben nyakig álló Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes vagy a kifejezetten kampánycéllal kinevezett, szintén extrémen súlyos ügyletekkel és gyorsan gazdagodó rokonokkal körülbástyázott Kósa Lajos »megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter« (akit a választás után visszahívtak, hogy új feladatokat kapjon). A fő szempont a politikai hűség, a propagandaminiszter saját bevallása szerint is csak azért felel, hogy Orbán Viktor nyerje meg a választásokat.”