éspedig attól, hogy nekünk kell jobb élethez segíteni mindenkit, akinek nincs jó élete.
Ebben különben kicsit rokonok a komcsi rendszerekkel, amelyek egészen addig voltak életképesek, ameddig a korábban ellopott javakból ki lehetett porciózni a következő napot. Amint kimerültek a szabad rablás lehetőségei, a szétesésnek csak az ideje lett kérdéses. Ez a hölgy ugyanígy fordítaná az európai ember javait annak a célnak a szolgálatába, amely cél végpontját egyébként ő sem látja.
A lényeg az, hogy legyen mindenki jobban. És az egész harmadik világ költözzön Svédországba, aki meg már ott van, maradjon minden áron. Mosolyogjanak a gyerekek, mellettük farkukat csóváló kutyák ugassanak, a napfény csillanjon rajtuk és mindenki legyen boldog. Hiszen ez az élet értelme, semmi egyéb.
A kulturális marxizmus és leágazásai mindennapjaiban élő ember egy érzelmi behatásokkal teljes megbízhatósággal irányítható robot. Egyszerű feladat ez, csak az idiotizmusig kellett háziasítani a fajtánkat.
Sok ilyen Elin Ersson futkos a világban – ez a hölgy neve –, akinek fogalma sincs arról, hogy az ő kitüntetett szerepe, értsd, hogy egy fehér, európai, kvalifikált réteg tagjaként most szabadidejében repülőjegyeket vásárolhat és elvtársainak közvetíthet,