Nézem ennek a svéd egyetemista lánynak a szemeit az általa közvetített videóban és benne van egész Nyugat-Európa szerencsétlen, megnyomorított, javíthatatlan vergődése. A könnyessé váló, értetlen, ugyanakkor saját fensőbbségességében teljes bizonyosságot érző szemekben, miközben stabilan
meg van győződve arról, hogy ő itt most egy roppant fontos, forradalmi ügyet végez el.
Megjegyzi, hogy az idő nem érhet többet az életnél. És így tovább.
Idáig jutottunk. Nyugat-Európában ez a hősiesség mércéje. Totyogj fel egy repülőgépre, cseszd el az emberek napját és önhatalmúlag bíráld felül a hatóságok döntését, egy repülőtér működési szabályait, miközben magasztos eszméidről motyogsz.
Bejárta a világot a felvétel, amit Svédországban készített egy fiatal lány. Korábban megtudta, hogy Afganisztánba toloncolnak egy menedékjogot nem kapott férfit, sőt, azzal is tisztában volt, hogy melyik repülőgépre fogják felültetni, úgyhogy beszerzett egy jegyet, majd az indulás előtt demonstratívan felállt, bekapcsolta a Facebook live-ot és elindult a könnyes műsor. Mindezt úgy, hogy egyébként az eredetileg megvédeni kívánt afgán férfi nem volt ott a gépen – viszont szerencséjére akadt neki egy másik afgán a járaton, aki kapcsán elindíthatta az előre megtervezett show-ját.
Mindannyiunk szerencsétlenségére a repülőgép személyzete vagy a repülőtéren jelenlévő hatóság nem a nyilvánvaló megoldást választotta és nem távolította el azonnal a fedélzetről a zavart keltő, illetve zavartnak tűnő wannabe filantrópot. Szinte látom a repülőtér biztonsági személyzetét, akiknek az eddigi legkomolyabb válsághelyzetet akkor kellett kezelniük, amikor egy gyerek a váróteremben leejtette az üdítőjét és a hirtelen felvisítástól pár utas megrettent. Ott állhattak, zavartan, egyik lábukról a másikra állva, hogy akkor most mit is kell csinálni? Mi ilyenkor a megfelelő reakció?
Hogy is kell rendfenntartó feladatot ellátni? Mármint nem a színes fantáziavilágukban,
aminek ők Svédországot szeretik beállítani, hanem a valóságban.
Hát persze, hogy megbuktak a vizsgán.
Ugyanis végül az afgán férfit szállították le a gépről. Akit persze a hírek szerint nem sokkal később deportáltak is, mert nem lehet minden gépen ott egy halk szavú demokrata, aki európai a fehérek között. Vagy ki tudja. Ugyanis az ilyen tesze-toszaságok pont arra hívják fel az ilyen cselekedetekre hajlamos emberek figyelmét, hogy hoppá, ezek szerint ezt meg lehet tenni és semmi bántódásom sem lesz. Mi több, egy időre még a célomat is elérem vele. Akkor miért ne bénítsam meg én is 100 ember életét egy időre? Ezeknek a performanszoknak – bárki, bármit is mondjon – alapvetően mindig ez a céljuk. Sokaknak legyen szar, hogy rám, csakis rám figyeljenek azok, akik nincsenek ott.