Már van minek örülni színházi berkekben

„Felteszem, hogy többen is jelen voltunk a mostani közönségből azon a 2014. május ­26-án rendezett fórumon, amelyre akkor a Katona zsúfolásig telt színháztermében került sor Ascher Tamás, Oberfrank Pál, Schilling Árpád és Vidnyánszky Attila részvételével. Én jól emlékszem arra a késhegyig menő vitára, amelyen Ascher és Schilling az egy évvel korábban működésbe lépett új színházi szisztéma létjogosultságát kérdőjelezte meg, mondván, hogy a módosított előadó-művészeti törvény ellehetetleníti az alternatív szcénát és gátolja a kőszínházak megújulását.

Az elmúlt öt év szerencsére nem ezeket a félelmeket igazolta. Végre lenne tehát minek örülnünk. A két sikertörténeten túl üdvözölhetnénk azt is, hogy megváltozott a hangnem.

Ma már kedélyesen cserélgetünk eszmét azokról a színház létfeltételeit érintő alapkérdésekről, amelyek néhány évvel korábban még felkorbácsolták az indulatokat. De a »jó kérdések« mellett annyi azért ettől a fórumtól is elvárható lett volna, hogy elhangozzék: a vidéki színházi műhelyek napjainkban tapasztalható felértékelődése mindenekelőtt annak az összefogásnak köszön­hető, amelyet 2009-ben, az akkor frissen alakult Magyar Teátrumi Társaság kezdeményezett az összes hivatásos és független előadóművész védelme érdekében.”