Az ítélet

„Az összesen százhatvan oldalon sorakozó vádak teljes bemutatása lehetetlen, szükségképpen csak az átlagosnál érdekesebbeket emelhetjük ki. Maga a harmincoldalas LIBE-jelentés a korábbi alkotmányozással kapcsolatos – és már Brüsszellel elrendezett – vádakkal kezdi, például azzal, hogy korlátozták az Alkotmánybíróság jogkörét, hogy a bírákat hatvankét éves korban nyugdíjba küldik, hogy az adatvédelmi biztosnak hivatali ideje lejárta előtt el kellett hagyni hivatalát, hogy a vallásszabadság veszélybe került. Ez utóbbi arra utal, hogy egy 2011-ben elfogadott törvény következtében több száz, korábban törvényesen elismert egyházat töröltek a nyilvántartásból. Igaz, így is marad még huszonhét, a többit meg vallási gyülekezetként ismerték el.

A fenti vádakat azonban talán csak bemelegítésnek szánták, a többi már a jelennek szól. Például a korrupció emlegetése a Sargentini-anyagban, amelyet ott a kampányfinanszírozás átláthatatlanságával hoznak kapcsolatba. Ám a költségvetési ellenőrző bizottság háttéranyaga már úgy véli, hogy a korrupció jelenlegi szintje, valamint az államháztartás átláthatóságának és elszámoltathatóságának hiánya hatással van az uniós források magyarországi felhasználására, ami kimerítheti az uniós értékek megsértését, és kezdeményezhető a 7. cikkely szerinti büntetés. Emellett az anyag azt is szóvá teszi, hogy 2008 óta Magyarország tizenkilenc pontot veszített a korrupcióérzékelési indexben. Ezt az értékelést talán árnyalja, ha megemlítjük, hogy a költségvetési ellenőrző bizottság információit a KPMG-től, a világ négy legnagyobb auditáló intézményének egyikétől, az meg a GKI Gazdaságkutató Zrt.-től szerezte. Hogy az ilyen értékelések valóságtartalma mekkora, azt megítélhetjük, ha tudjuk, hogy a korrupcióérzékelési index országonként néhány szakértő megkérdezésén alapul, tehát száz százalékban szubjektív. Ha a korrupció állásáról objektívebb képet akarunk kapni, sokkal inkább az Eurobarométer tavaly decemberi felméréséhez kell fordulnunk, ahol országonként – véletlen kiválasztással – ezer-ezer embert kérdeztek meg, hogy számos aspektusban mondjon véleményt a korrupcióról. Ebből a vizsgálatból az tűnik ki, hogy Magyarország az Európán észak-déli irányban végighúzódó korrupciós tengely mentén nagyjából félúton helyezkedik el. Például arra a kérdésre, hogy van-e korrupció az országos közintézményekben, nálunk és a franciáknál a válaszadók egyaránt hetvenhat, az olaszoknál nyolcvanhét százaléka mondott igent, a skandináv országokban pedig csak a megkérdezettek fele. Abban a pillanatban tehát, ha a LIBE bizottság vádjait megpróbáljuk objektívebb alapokra helyezni, mint a Soros által finanszírozott intézmények véleménye, rögtön kiderül, hogy benne vagyunk a nagy átlagban. Az ellenünk felhozott vádak alapján az uniós országok fele ellen alkalmazható lenne az a bizonyos 7. paragrafus.”