Elég a permanens kampányból

„Úgy tűnik, sokan beleragadtak a kampányhangulatba, az azzal járó fegyvercsörgésbe és a totalitárius gondolkozásmódba. A tudatba, hogy lőni kell, gondolkozás és megfontolások nélkül. Csakhogy mögöttünk van már egy győztes választás. Mit győztes, egy világraszóló sikert hozó – nem túlzok, hiszen a második világháborút követő Európában eddig nem fordult elő, hogy egyazon politikai erő sorozatban három alkalommal nyerjen kétharmados felhatalmazással – választás, ami egyúttal az ellenzék igen jelentős részének morális megsemmisülésével járt. Még mozognak, hangot adnak ki, életjeleket mutatnak, de valójában már saját maguk is tisztában vannak a valósággal: ez a sztori számukra véget ért.

Ezért is kéne egy kis nyugalom, megfontolt gondolkozás és értékalapú döntések. Ha pedig ezzel ellenkező tendenciákat látunk – és bőven látunk -, akkor azzal szemben fel kell szólalni. Április 10-én írtam le a következő mondatokat:

„Háborús helyzetben a hűség mindenek felett áll. Kevésbé magasztosabban mondhatjuk betyárbecsületnek is. Az értékközösségben álló emberek összezárnak, mert tudják, hogy az általuk vallott és óhajtott világ vázának megmaradása nagyobb érdek, mint az annak részleteiről tartott vita. Ez a tényállás vasárnap éjszakáig tartott. Mostantól arról is beszélnünk kell majd, ami nincs rendben. Vitázni, kellemetlen döntéseket hozni, bizonyos szituációkat akár radikálisan megoldani. Egymás között, egymással. Az alapvető elvek közös megvallása után a legrosszabb, amit tehetünk, hogy ami eddig zavart minket, azt ad actaként kezeljük. Ilyet nem tesznek olyan közösségek, amelyek sorozatban harmadik alkalommal kapnak óriási társadalmi felhatalmazást. Visszatértünk a kis szent háborúból, hogy folytassuk a nagy szent háborút. Előremutatóbbat nem is kívánhatnék.”

A fentiek alapján kutyakötelesség beszélni arról, hogy a permanens kampányból elég. Vagy – hogy rátérjek témámra –, abból is, ahogy elvileg jobboldali világnézettel rendelkező emberek támadnak jobboldali jelenségekre, átfogó képet adva arról, milyen princípiumzavarokkal küzdünk, úgy alles zusammen.”