A Jobbik dicstelen zsákutcája

A Jobbik néppártosodási kalandja kudarcot vallott. A párt erkölcsileg megsemmisült, korábbi nemzeti köntösét hiába fordította annak nemzetközi fonákjára, a választóknak csak kisebb hányadát sikerült megtéveszteniük. Hogy mi lesz a következő színjáték címe, azt csak találgatni lehet. Azonban joggal remélhetjük, hogy a párt szimpatizánsainak jóindulatú, nem elvakult része végre felébred, felismeri, hogy becsapták őket. 

A párt 19% körüli eredménnyel zárt. Sok, túl sok. Soknak érzem ezt számukra, mivel a Jobbik az a párt, ami a leginkább kiérdemelte, hogy eltűnjön a süllyesztőben. A választók egy része mégis úgy gondolta, hogy még életben tartja ezt az alakulatot. Azonban a mostani eredményből vérmes remények nem táplálkozhatnak. Örülni semmi okuk: a támogatottságuk láttán elmondhatjuk, hogy semmi különös nem történt, hazánkban ezt az eredményt nagyjából mindig sikerült elérniük a politikai szélhámosoknak. Ez az ország sem a nyilasoknak, sem a kommunistáknak nem adott többet annál, mint amit most a Jobbik kapott. Bele kell nyugodni, hogy erre vagyunk berendezkedve,

hogy a veszélyt állandó legyen. A magyarság józan többsége azonban garantálja az ellensúlyt, hogy a konkoly ne nője túl az értékes termést.

A Jobbik mostani szereplését a taktikai szavazás soványka eredményeként, illetve a néppártosodást csak furfangos manővernek gondoló szélsőségesek szavazatainak az összegeként lehet értelmezni. Hazafias körökben, a keresztény, magyar érzelmű választók körében, akiket korábban a Jobbik félrevezetett, valószínűleg lelepleződött a párt.

Örvendetes tény: a választási kudarccal bebizonyosodott, hogy nem éri meg köpönyegforgatónak lenni, nem éri meg szembeköpnöd magadat és a választóidat a hatalomért. Nem csupán azért, mert morálisan megsemmisülsz, hanem azért sem, mert egyszerűen nem hatásos, a legendák ellenére a választók nem ostobák. Legfeljebb időnként nagyon szeretnének hinni a szép ígéretekben, olyankor kerül hatalomra a baloldal.

Megannyi lebukás, tettenérés, kínos beismerés után ennyire futotta nekik. Egy bűnözésben és börtönéletben jártas ismerősöm tanácsa szerint: ha bűnözésre adod a fejed, legalább érje meg: tudj összehozni egy rendes autót, házat, értékeket, legyen, ami kárpótol a hosszú börtönévek miatt. A Jobbik talán ezzel vigasztalódhat, szédelgéseik eredménye, hogy legalább anyagilag megérte. Mert ugye senki nem hiszi, hogy az egész őrületet ingyen csinálták? Biztos vagyok benne, hogy

Ennek ára van, ezt valakinek ki kellett fizetni.

Simicska persze nem lehet annyira elvakultan fanatikus, hogy tovább finanszírozza a pártot, hogy sajtót és pénzt biztosítson a kudarcos politikai színváltásokhoz. Azonban amit eddig kifizetett, az már ott marad, ahova utalták. Nem kétlem, hogy a dollár papának és Simicskának is van elegendő tartaléka ahhoz, hogy tovább finanszírozza a Jobbikot, azonban a borítékolható további bukdácsolás nem hinném, hogy arra sarkalja a bőkezű mecénásokat, hogy a pénzüket ebben a pártban égessék el. A Jobbik politikusai ezután a képviselői fizetésekkel kell vigasztalódjanak, az is valami, legalább nincs felelősség és dolgozni sem kell érte.

Persze most majd lesznek olyanok a Jobbikban, akik a korábbi, „igaz” szellemiséghez való visszatérésről beszélnek, követelik az ahhoz való visszafordulást. Ez éppúgy hazugság lesz, mint az eddigiek: csupán vissza szeretnének majd evezni a nemzeti vizekre, mivel a néppártos kaland kudarccal végződött. Közel 27 köpönyegforgatásra bármikor kész képviselő fog ülni Jobbik-színekben a parlamentben.

Hiba lenne viszont, ha az egész ügyet szerencsétlen Vonára kennénk: a párt vezetésének egésze benne volt a dologban, mindenki felsorakozott mögötte. Abban a politikai operettben, amiben a Jobbik eljátszotta a bűnbánó radikálist, mindenki statisztált, mindenki arra számított, hogy bejön a nagy szemfényvesztés. Egy cseppet sem sajnálom őket a kudarcért, csak a becsapott választóikért kár, akik hittek nekik korábban, akik közül sokan most is őket támogatták.

Tudtuk, hogy ők a magyarságot és a kereszténységet másképpen értelmezik, mint a normális hazafias többség. Azonban elhittük nekik, hogy ők is nemzeti elkötelezettségűek. A rengeteg a vitás kérdés ellenére elhittük, létezik egy vitákon felüli nemzeti minimum, amiben egyet tudunk érteni. Azt gondoltuk, hogy hisznek a nemzetben, a kereszténységben, abban, hogy minden magyar együvé tartozik. Naivitás volt.

Sose felejtsük el! A Jobbik beismerte, hogy sosem gondolta komolyan a nemzeti eszme képviseletét. Amit a Jobbik tett, arra nincs bocsánat: a bűnük az MSZP határon túli magyarok elleni kampányával vetekszik, pedig azzal igen nehéz versenyre kelni. A Jobbik szándékosan félrevezette a szavazóit, még pontosabban nemzeti érzést hazudott, hogy jóakaratú embereket vezessen meg. Majd egy nap jobb ötletük támadt, és azt mondták, hogy ők ezt sosem gondolták komolyan.

A választások közeledtével úgy hagyták ott a nemzeti érzelmű szavazóikat, ahogy a hűtlen kedves szokta becsapott párját: „Sosem szerettelek, eddig csak azért voltam melletted, mert azt hittem megéri veled lennem”. Majd ez a „kedves” tovább állt egy jóléttel, sikerrel kecsegtető partner felé. A sors azonban úgy rendezte a dolgot, hogy a hűtlen fél rendesen pofára esett, fogai dallamos kattogással gurultak szerteszét a betonon. A faképnél hagyott azonban nem kell, hogy árván érezze magát, csak fel kell, hogy ébredjen. Eddig hazugságban élt, néhai babája, sziszegő, gyűlölködő, alkalmanként hízelgő szavai valótlanságok voltak. Csak azért udvarolt szép szavakkal, azért hazudott templomot, szeretetet, ragaszkodást, hogy elérje célját.

Ma a Fidesz képvisel minden magyar érzelmű polgárt, a hazafiakat, nemzetben gondolkodókat, a keresztény érzelműeket. És nem kell gyűlölködőnek lenni, nem kell szélsőségesnek lenni ahhoz, hogy tisztességes patrióta légy.