Vállalom: tahó vagyok

Cuncimókus! Te nem tahó vagy, hanem egy jól megfizetett propagandista, egy a sok közül, a fidesz pénzéből. Akarom mondani, közpénzből.

Je suis tahó

Válasz mindenkinek! Érdemes végigolvasni . Még a kommunisták is tisztelték és elismerték azokat az embereket akiknek komoly érdemei voltak és sokat tettek a hazáért. Főleg a falusiak olvassák és tanulmányozzák ezeket a sorokat , mivel a falusi könyvtárakban nem voltak hozzáférhetőek az ehhez hasonló dokumentumok. Ma oda jutottunk, hogy szégyenlistáznak értékes embereket, mert más a véleményük mint a kormánynak. Kodály Zoltán Kádár Jánosnak 1959. szeptember 1. Igen tisztelt Kádár Elvtárs! A Lorántffy utcai Zenei Általános Iskola évek óta példakép, hazai és külföldi szakemberek csodájára járnak. Új, zenetudatlan igazgatónője most rendszeresen tönkreteszi. Először áthelyeztette Bors Irma tanárnőt, aki az iskola lelke és megteremtője, az ország vitatlan első szakembere, akihez a főiskola jelöltjei már 1942 óta járnak gyakorlati tanítást tanulni (ekkor pedig még apáca volt), egy olyan iskolába, ahol csak heti 2 óra ének van, ahova nem járhatnak tanárjelöltek, s ahol havi 500 Ft-tal kevesebb a fizetése. Ezen kívül elhelyeztetett az igazgatónő még 3-at a legjobb szakerők közül, valamennyit egyetlen komoly kifogás vagy éppen vád nélkül. Ezzel az iskolát tönkretette. Utóvégre a szellemi erő is nemzeti vagyon, azzal így bánni éppoly bűn, mint az anyagi javak felelőtlen elherdálása. Micsoda országépítés, ha azokat, akik akarnak és tudnak építeni, támogatás helyett elgáncsolják. Hasonló eset a zenei főiskolán Járdányi Pál eltávolítása, aki zeneszerzőnek és pedagógusnak egyaránt kiváló, utóda akárki lesz, csak süllyedést jelenthet. Így nehéz országot építeni. Kádár János Kodály Zoltánnak 1959. 10. 15. Igen tisztelt Tanár Úr! Bocsásson meg nekem a késésért, amellyel szeptember 1-jén kelt levelére válaszolok. E késésnek csak egyik oka az, hogy tájékozódnom kellett a szóvá tett ügyekben. Már egy idő óta kerestem magamnak egy nyugodtabb órát, hogy írhassak Önnek, mert más dolgokról is szerettem volna szólni. Ön felkeresett engem egy Somogy megyei volt szerzetesnő ügyében, akinek a feloszlatott szerzetesrend vagyonával együtt lefoglalták korábban magántulajdonát képező két tehenét. Én akkor eljártam az ügyben – nem ezért idézem fel -, de nem a volt szerzetesnő miatt, hanem az Ön kedvéért. Én ugyanis változatlanul tiszteltem Önt a magyar nép zenekultúrája gazdagításáért végzett nagy munkájáért. De tiszteletem nem volt többé egyértelmű, mert szemben álltam már akkor Önnel, ........ Nagyon nem szeretném, ha félreértene. Tudomásom szerint Ön vallásos gondolkodású ember; távol áll tőlem, hogy hitében bántsam. Nekem ezzel nincs gondom, engem más foglalkoztat. Képletesen szólva, szerintem minden embernek van valahol, valamilyen főkönyve, ahol végül is elkészül szándékainak, tetteinek mérlege. Az Ön hite szerint ez valahol az égben van, az én meggyőződésem szerint az emberek tudatában és lelkiismeretében. Nem tagadhatom, hogy Ön szereti a népet, és életművével sokat és nagyot adott neki. A mi népünk az Ön népe, de az enyém is, aki kommunista vagyok.......... Ön nyilvánvalóan nem rokonszenvezik a szocialista úttal. Hogyan tudja Ön lelkiismeretében szabályozni magatartását és tetteit olyan körülmények között, amikor a nép, amelyet szeret, olyan úton jár, amelyet Ön nem tud eszével és szívével elfogadni? Én azt hiszem: bármilyen sokat is adott Ön a magyar népnek, mégsem adott és ad annyit, mint amennyit tudott volna és tudna. Önnek szép kötelessége lenne segíteni abban, hogy a munkások és parasztok milliói számára oly sötét múlt visszavonhatatlanul és örökre el legyen temetve. Hogy népünk fiai és leányai békében és boldogságban éljenek a jövőben – hogy okuk és módjuk legyen dalolni. Minden jót, jó egészséget kívánok Önnek. Ha valamivel megbántottam volna e levélben akaratom ellenére, akkor se feledje, hogy engem az Ön iránt érzett megbecsülés és jó szándék vezetett. Tisztelettel Kádár János

Nem kell belemenni ebe a (zsák)utcába. Ők senkiknek nevezik magukat, mi meg tahónak? Baromság. Ők valóban senkik, mi viszont nem vagyunk tahók!