Nyitott társadalomról, kevert társadalomról álmodnak, ahol nincsenek határok, nemzetek, családok, hagyományok és hagyományos nemek, ahol nincsen semmi, csak a másság, ahol polgárjogot nyer minden deviancia és száműzetik a normalitás.
Tudjuk Chestertontól: akitől elveszik az Istent, a hitet, az attól fogva nem semmiben hisz, hanem bármiben. S azt is tudjuk, hogy aki az egész emberiséget szereti, az nem szeret az égvilágon senkit és semmit; aki a világot akarja keblére ölelni, az önmaga emlékművét faragja, méghozzá különös anyagból.
Mi a békemenet célja? Hogy mindez ne valósulhasson meg. Mi a választás tétje? Hogy ők ne foghassanak hozzá a megvalósításhoz.
Csak azért, hogy úgy adhassuk tovább ezt az országot, ezt a kultúrát, ezt a civilizációt az utódainknak, amiképpen mi megörököltük az őseinktől. Hogy meg ne szakadjon a jogfolytonosság.