„Miért fontos nekünk ma a Kísértetek?
Mivel van három gyerekem, nem látok annál fontosabb témát, mint amit Ibsen 1881-ben megírt, boldog vagyok, hogy egy előadásban beszélhetek róla. A kérdés tehát az, hogy a néhány évtized, amit egy-egy generáció aktív felnőttként tölt el a Földön, hogyan alapozza meg a következő nemzedék életét. Azok között a körülmények között, amiket mi biztosítunk nekik, életképesek lesznek-e, van-e, lesz-e kedvük élni? A mi nemzedékünk még mindig nem járt eléggé utána a múltjának. Még mindig tele vagyunk elhallgatott történetekkel, fájdalmakkal, igaztalan gyanúsítgatásokkal. Nem tudnak a gyerekeink biztos alapokról indulni, mert óriási káosz van a múltban, amire évről évre egyre több megoldatlan probléma rakódik rá. Jönnek az újabb és újabb generációk, és még mindig hiányzik a figyelem, a nyitottság, az elfogadás, a tolerancia, a szeretet, az egyenes beszéd. Ezt nem szabad folytatni, mert tragédiához vezet. A nők ügye különösen kényes, hisz’ nem kapnak pozíciót, nem kapnak annyi fizetést, annyi segítséget, mint a férfiak, ötször annyit kell teljesíteniük ahhoz, hogy egy lépcsőfokkal följebb lépjenek. Miközben el kell látniuk a családjukat, amibe nálunk ritkábban segítenek be a férfiak. (A skandináv országokban már régóta bevett dolog, hogy az apák is aktívan részt vesznek a családi teendőkben.) Minden áldott nap mérlegre kell tennünk a döntéseinket, ez a dolga minden generációnak, és erre hívja fel a figyelmet Ibsen.