Szerethetetlen Európa

„Azt eddig is tudtuk, hogy az Európai Uniót nehéz szeretni, hiszen nincs benne semmi szeretni való. Maga az idea, hogy az európai népek a békés együttműködésre cseréljék a versengést, majdnem mindenkinek szimpatikus, de a megvalósítás nem sikerült valami fényesre: az EU egyrészt egy zárt körű, jelenleg még 28 tagú klub, amelyben zárt ajtók mögött alkudoznak a kormányok, másrészt egy hatalmas jogszabályhalmaz, amelyből az egyszeri polgár keveset ért meg, és amit megért, az sem igazán tetszik neki.

Ehhez képest akár meglepőnek is nevezhetjük, hogy a tekintélyes brit agytröszt, a Chatham House tíz országban – köztük Magyarországon – végzett kutatása alapján nincsenek túl sokan azok sem, akik úgy igazán, szívből gyűlölnék az EU-t: csak a megkérdezettek 14 százalékát sorolták az »EU-elutasítók« csoportjába. Pedig – mi, magyarok ezt pontosan tudjuk – »Brüsszel« minden tekintetben alkalmas célpont, ha ellenséget kell keresni: kellőképp messze van, az átlagember számára nehezen megfogható, és mint írtuk fentebb, nincs benne semmi szerethető.

Itthon megszokhattuk, hogy az EU-ról szóló politikai diskurzus a lehető legegyszerűbb, fekete-fehér keretben zajlik: vagy megállítandó ellenségként tekint valaki Brüsszelre, vagy idealizált és feltétel nélkül követendő »fejlett Nyugatként«. Utóbbi minősített esete az ellenzéki térfélen gyakran hallható »miért nem tesz már valamit az EU?« kérdés, ami önmagában mutatja, hogy milyen makacs téveszmék élnek a fejekben: pont azért nem tesz, mert nem gyarmatosító külhatalom, hanem egy klub, aminek nem mellesleg mi is tagjai vagyunk.”