Európa 2018-ban: Lázadóké a jövő

„2017-ben a megelőző év politikai földcsuszamlása és a már említett változások mellett más rengések is kipattantak a kontinensen. A brexit mint előrengés és Donald Trump megválasztása mint a nyugati világban zajló változás valódi epicentruma után így vált élessé a katalán függetlenség kikiáltására tett kísérlet, a skótok újbóli függetlenségi törekvéseinek meglengetése vagy épp a regionális autonómia kiszélesítéséről tartott északolasz népszavazás. Mindez azért fontos, mert korábban sokan attól rettegtek, hogy az úgynevezett nacionalizmus és szeparatizmus épp a mi régiónkban ütheti fel a fejét. Ehhez képest a felsorolt három példa a nyugati eliteknek okoz heves fejfájást.

E tendenciák tükrében kifejezetten pozitív az a kivétel, ami Magyarországon tapasztalható. A politikai szempontból bizonytalanná váló európai környezetben egyértelmű versenyelőnnyé vált hazánk számára a tartós politikai stabilitás, melynek keretében a világos felhatalmazással bíró kormánypárti szövetség a választáson szerzett demokratikus legitimációjának megfelelően hatékonyan tud kormányozni.

A 2017-es év fontos tanulsága volt tehát, hogy az európai átlagpolgárok meghatározó része nem az addig uralkodó pártelitek közül választott, hanem azokat a politikai erőket támogatták, amelyek a valós problémák kapcsán új megközelítést szorgalmaztak. Mindez nem véletlen, ha figyelembe vesszük az elmúlt évek európai válságait. A gazdasági-pénzügyi krízis utóhatásai, a tömeges illegális bevándorlás és a radikális iszlám terrorizmus, az Európai Unió intézményi válsága és a brüsszeli demokráciadeficit, a brexit vagy épp egy-egy harsányabb regionális konfliktus együttesen borította fel a politikailag korrekt értelmezési keretet az Európai Unió országaiban. E válságok immár történetük legsúlyosabb mélypontjára sodorták Brüsszelt, az emberek jelentős része elégedetlen az elittel, noha továbbra is észszerű európai együttműködést szeretne a valóban fontos területeken. Van azonban még egy szempont, amely – részben sarkítva – az értékválság kifejezéssel írható le, és talán a már említett problémáknál is sokkal súlyosabb. Michel Houellebecq A harcmező kiterjesztése című könyvében úgy fogalmaz: »Attól, mert valaki boldog, nem biztos, hogy irigylésre méltó a boldogsága.«

A nyugati világban zajló változást sokan azért nem értik, mert a progressziótól elbódulva továbbra is képtelenek a reális helyzetértékelésre, csak jólétet és haladó boldogságot társítanak a nyugati országokhoz. Ugyanakkor, hiába gazdag még mindig Európa nyugati fele (és jórészt boldog is), az átlagpolgárok egyre szélesebb tömegei valóságos forradalmat vívnak a valódi európai értékek és – ahogy nemrég Orbán Viktor is fogalmazott – az európai életforma védelmében.​”