A farmerdzsekinek nincs helye a Parlamentben – a Fidesz választási plakátkommunikációjának evolúciója

„A Fidesz korábbi, altruistának és közösséginek nevezhető, jó kedélyű, de mindenesetre harmóniát kommunikáló jellege teljesen elveszett. Sőt, sem a párt, sem a párt jelöltje nem szerepelt a plakáton: a Fidesz mint az MSZP legerősebb kihívója negatív hangvételű hisztériakeltésbe kezdett. A szocialista színekkel dolgozó reklámfelület az ország visszafejlődését hirdeti. A szlogen egyszerű volt: »Rosszabbul élünk, mint négy éve«. Míg a korábbi plakátok tanult drive-okra ható attitűdökkel dolgoztak (felhívás a cselekvésre, jelen esetben a szavazásra), ekkor egyszerűen a félelemérzet biológiai motorja indult be. Az agresszív színek, mint a piros és a fekete, valamint a fotó a diagramot helyettesítő illusztrációval közösen azt üzenték a választónak, hogy a jelenlegi kormányzás kilátástalan helyzetbe taszítja a népet. Torz kijelentés lenne azt mondani, hogy a plakát miatt nem sikerült nyernie a jobboldali pártnak, hiszen egy kampány rendkívül fregmentált elemekből áll. Mindenesetre úgy látszik, később tanultak a hibából, és újra magukat reklámozták.

Vagy mégsem?

Hát, nem. Orbán Viktort reklámozták. Úgy tűnik, a siker receptje a Fidesz számára maga Orbán. A 2010-es és 2014-es plakátok visszaemelték az elmúlt évek sikersztoriját és a miniszterelnök köré építették a politikai kommunikációt: Orbán imázsát átdolgozták és a kampányt perszonalizálták.

A FIDESZ KÍNÁLT TERMÉKE NEM A PÁRT ÉS ANNAK ÉRTÉKEI, HANEM AZ ÉLÉN ÁLLÓ EMBER LETT.

Az utóbbi két választásra készülő plakáton a Fidesz színei, logója egyáltalán nem jelentek meg, helyette elsődleges vizuális elemként a nemzeti lobogó volt látható, így a Fidesz plakátokra jellemző színpalettája teljesen átalakult. 

Alternatív kis pártból nemzeti néppárttá vált, mely 2018-ban, valószínűleg sorban harmadik alkalommal fogja kínálni sikertermékét. Kérdés, hogy akciósan-e? Az elmúlt 27 évből azt figyelhetjük meg, hogy a pártidentifikációt elősegítő narancs-kék színdominancia teljesen eltűnt, vele együtt erősen összefügg az is, hogy a szimbolikus, humoros meggyőzésből a félelemre, esetleg státuszra ható, narratív üzenetközlésre váltott át a jelenlegi kormánypárt. Míg az első időszakban a Fidesz nem félt civilekkel reklámozni magát, az utóbbi években a közösség helyett az egyéni státuszt hirdetik ezek a felületek.

A Fidesz mindig is egyszerű, könnyen értelmezhető üzenetekkel próbálta elérni a »vásárlókat«. Előrejelezni azonban nem tudjuk, hogy a 2018-as kampányban milyen plakátokkal fog megjelenni. Vajon előkerül-e újra a narancs vagy Orbán marad az egyetlen kínált érték a párt számára?”