Az EU-s jogrend részévé kell tenni a magyar kisebbségek védelmét

„És ezt nem akadályozza a kormányzati retorika? A migrációval kapcsolatban Orbán Viktor »etnikailag homogén nemzetállamról« beszélt – Bukarestnek ezt csak át kellett venni, és az erdélyi magyarokra alkalmazni.

Ne keverjük össze a dolgokat! Először is: a román kormánynak nem kell semmit átvennie, mert száz éve asszimilálni akar minket. Másrészt a nemzetállamok és a migráció, a nemzetállamok és az Európai Unió viszonyában jogos kérdéseket lehet felvetni. Kikkel akarunk együtt élni? Mi a jövője az EU-nak? Hol végződik a nemzetállamok szuverenitása, és hol kezdődik a Bizottság hatásköre? Problémáink egy része arra vezethető vissza, hogy az EU nem tisztázta, milyen értékalapra akarja építeni a jövőjét. Hiba volt kihagyni a 2002-2003-ban tervezett uniós alkotmányból a hivatkozást a kereszténységre. Nem azért, mert mindenkinek katolikusnak vagy reformátusnak kellene lennie, hanem mert így elvágtuk magunkat az elmúlt kétezer év, Európa arculatát döntően meghatározó örökségének vállalásától. Ezért nem tudunk szembenézni például a migráció jelentette kihívással sem – Orbán Viktor erre utalhatott. 

Az RMDSZ a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés egyik támogatója. Egymillió aláírást szándékoznak összegyűjteni, hogy az Európai Bizottságot kötelezzék  a kisebbségvédelemmel kapcsolatos jogalkotásra. Miért Jean-Claude Junckertől várják az őshonos kisebbségek védelmét?

A Minority SafePack az ötvenmillió kisebbségi sorsban élő európai, azon belül különösen hangsúlyosan a Kárpát-medencei magyarok védelméről szól. Brüsszelnek változnia kell, Brüsszel változni fog. Ha egységesen lehet kezelni a fogyasztóvédelmet, meg azt, hogyan kell karácsony előtt a malacot a kolbászba tölteni, akkor a sokszínűséget hirdető Európai Unióban a jogrend részévé lehet tenni az őshonos kisebbségek védelmét is. 

Tegyük fel, sikerrel járnak. Mit jelentene ez mondjuk a csíkkarcfalviaknak?

Mondjuk anyanyelvi jogaik nem a bukaresti kormány kegyeitől függnének. Aztán javaslatunk szerint a felzárkóztatási politikákban az őshonos kisebbségeknek otthont adó régiókra is jobban figyelnének. De arra is lehetőség nyílna, hogy a sportközvetítéseknek ne szabjanak gátat a határok. Így a dél-tiroli németek, a németországi dánok vagy az erdélyi magyarok anyanyelvükön követhetnék az olimpiát vagy a foci-világbajnokságot. Fontos a médiaszolgáltatók profitja, de az is, hogy a kisebbségek joga se csorbuljon.

Jövő áprilisig kellene legalább hét uniós tagállamból összegyűjteni az aláírásokat. Most, féléves gyűjtés után 65 ezernél tartanak. Hogy lesz ebből siker?

Erdélyben 250 ezer aláírás összegyűjtését vállaltuk. A Magyar Állandó Értekezlet minapi budapesti ülésén jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy nem csak a többi Kárpát-medencei magyar szervezet, de a magyarországi parlamenti pártok is támogatást ígértek – a Jobbiktól az MSZP-n át az LMP-ig. Ha mi, Kárpát-medencei magyarok összetesszük azt az 500, akár 600 ezer aláírást, akkor négy-öt másik európai országból össze fog gyűlni a maradék. Velünk való szolidaritásból gyűjtenek a dél-tiroliak, a németországi dánok, pedig a körülményeik a mieinkhez képest összehasonlíthatatlanul jobbak.  Fontos a kezdeményezés a bulgáriai törököknek is. Ne legyen kétségünk:  a románoknak, szlovákoknak az volna a legnagyobb elégtétel, ha nem gyűlne össze egymillió aláírás. Mindent megtettek, hogy a kezdeményezést elgáncsolják a luxemburgi európai bíróságon, de kudarcot vallottak. Hinni és dolgozni kell, akkor sikerülni fog.”