Csak hát nálunk ugyebár minden fordítva van. A „gonosz, fasiszta kormány” csökkent rezsit, ami ellen a piacbarát kommunista utódpárt és eszmetársai emelik fel a hangjukat.
„Csak hát nálunk ugyebár minden fordítva van. A »gonosz, fasiszta kormány« csökkent rezsit, ami ellen a piacbarát kommunista utódpárt és eszmetársai emelik fel a hangjukat. Az »elnyomó, horthysta kabinet« halmozza el kedvezményekkel a családokat, hirdet munkaalapú társadalmat és újít fel zsinagógát nemzetközi és hazai kartácstűzben. A szélsőjobboldallal való összekacsintásra való napi szintű figyelemfelhívás, a barna veszedelemtől való folyamatos rettegés helyét pedig az úgynevezett haladáspártiak oldalán átvette immár Rangos Katalin balliberális riporter és köre alig leplezett rajongása Vona Gábor iránt. Komoly szellemi kihívás kiigazodni ezen a hiteltelen bagázson.
És akkor most itt van ráadásnak ez a távoli vadkapitalista, akit gyalázatos pénzügyi machinációi miatt országokból tiltanak ki, s aki a világ számos pontján, még Palesztinában is támogat az adott állam megdöntésén fáradozó szervezeteket, a honi ellenzék mégsem átall szinte kitűzőt gyártani az arcképével, és a szíve fölé helyezni. A Momentum odáig merészkedett, hogy aláírásokat gyűjt, végeredményben Soros érdekében. Persze lehet rajongani egy idős pénzemberért, megkockáztatom, akár még hálás is lehet neki az ember – pláne, ha az ő pénzén él. Azt állítani azonban, hogy ne lenne aggályos és veszélyes a beavatkozása a különböző uniós folyamatokba, pláne a bevándorlás kapcsán, nettó vakság, egyben felelőtlenség. Hovatovább, ahogy a korábbi népszavazás vagy éppen a jelenlegi nemzeti konzultáció iránti érdeklődés is mutatja, ez a felfogás szembemegy a többség világlátásával. Magyarországon biztosan, de a különböző választási eredmények nyomán látható, egyre inkább európai szinten is.”