Egy brit politikai tanácsadó elmagyarázza, miért lehet a Fidesz 14 éve hatalmon
Edward M. Druce hat pontot sorol fel, amely alapján sikeresen működik a magyar kormány, s szerinte mindezt a britek is megtanulhatnák.
Ténykérdés, hogy Magyarország gazdasági ereje, népességének száma nem biztosít vezetőjének nagy tekintélyt. Interjú.
„Ma is azt gondolja, hogy Orbán az EU legnagyobb hatású politikusainak egyike?
Hogyan válhat valaki fontos politikussá? Vagy a posztjából adódóan kiemelkedően erős és befolyásos, vagy képes elhitetni magáról, hogy épp ő a legerősebbek és legbefolyásosabbak alternatívája. Bár Orbán befolyása a menekültválság idején emelkedett a csúcsra, már korábban is a német kancellár kihívójaként pozicionálta magát. Ebből következett az a paradoxon, hogy minél fontosabb lett a menekültválság idején Angela Merkel, annál fontosabbnak látszott ő is.
Egy magyar elemző mindenesetre úgy reagált az ön állítására, hogy Orbán sohasem volt különösebben befolyásos, legfeljebb hírhedt.
Nem vagyok biztos abban, hogy az illetőnek igaza van. Ténykérdés, hogy Magyarország gazdasági ereje, népességének száma nem biztosít vezetőjének nagy tekintélyt, de válság idején a befolyás nagymértékben függ attól, ki ragadja magához a kezdeményezést. Ez Orbánnak sikerült akkor, amikor a legnagyobb volt a zavarodottság. Minthogy ő fordult szembe a leghatározottabban Merkellel, feliratkozott a játszma legfontosabb szereplői közé. Nekem az volt a határozott benyomásom, hogy Orbán aspirációinak már szűk volt a magyar belpolitika, az sem érdekelte, hogy milyen fejleményekre lehet számítani Németországban, ő az összeurópai színtéren kezdte keresni a helyét.
Múlt időben fogalmaz. Úgy gondolja tehát, hogy a menekültválság nagyjából lefutott, és ezzel Orbán csillaga is leáldozóban van?
A menekültválság egyáltalán nem futott le, ha nem is olyan forró krumpli, mint egy-két éve. A migráció ma a nagypolitika szereplői számára állandó téma, és még fontosabb, mint korábban volt. Ez nem azoknak a gondoknak az egyike, amelyek maguktól megoldódnak egy idő után. Nem csoda, hogy újabb és újabb politikusok állnak a reflektorfénybe, hogy saját megoldásaikat ajánlják. A helyzet trükkösebb, mint 2014–2016-ban volt, amikor a nemzetközi figyelemhez elég volt nemet mondani Merkelnek. Közép-Európában viszont a legnagyobb figyelem ma már nem Orbánra irányul, hanem az új osztrák kancellárra, Sebastian Kurzra.”