„A politikai eutanázia elnyújtott útját választotta a tíz évvel ezelőtt megroppant, a 2010-es nagymosásban középpárttá összement, mára alaposan elbizonytalanodott Magyar Szocialista Párt. Az egyszerre túl sok, néha nehezen követhető frontot nyitó és azok mindegyikén baráti tűzben megsemmisített Botka László lelépése után a fő kérdés: sikerül-e megőriznie egzisztenciáját annak a jó két tucat szocialista funkcionáriusnak, akiknek elvileg Horn Gyula pártját kellett volna győzelemre vezetniük a 2010-es, a 2014-es és a 2018-as választásokon – és ma már látszik, hogy ez a cél lebeg a szemük előtt 2038-ra vonatkozóan is. Vajon meglesz-e 2018-ban ismét a tíz százalék körüli eredmény, mint 1990-ben, amikor ennyien voksoltak arra az MSZP-re, amely akkor nagyon ciki és a nyilvánosság előtt nehezen vállalható volt? S ha a tíz nem lesz meg, akkor meglesz-e az öt? Az MSZP vezetőinek most igazán fel kell kötniük a nadrágjukat, hogy rajtuk maradjon.
Csökkentek az ambíciók, ez kétségtelen. A szocialisták csendes apátiával fogadják, hogy bő évtizede – afféle szenvedő szerkezetben – csak történnek velük az események, és már régen nem alakítják őket. Máskülönben hogyan lehetséges, hogy nem lett igazi botrány és vizsgálat abból, miként adhatott engedélyt fél évvel a választások előtt a »kiváló fideszes kapcsolatokkal bíró« imázsú Molnár Zsolt az üstökösként felbukkanó Lattmann Tamásnak arra, hogy elmondja országnak-világnak: korábban ő volt a miniszterelnök-jelölt, és Botka László megjelenésével az MSZP vezetői átverték őt.