A leendő budapesti MOL-felhőkarcolóról

„Az UNESCO viszont cseppet sem szereti az eredetileg látott terveket, merthogy belerondít a világörökségi városképbe.

Tervezőként tisztában vagyunk a felelősségünkkel. Persze azzal is, hogy ez a vita a jövőről szól és mindenhol jelen van. Bárhol, ahol sok ember kell, hogy elférjen egy városban.

Rengeteg hely van Budapesten, ráadásul alig kétmillióan élünk ott. 

Nem hágtunk át semmilyen szabályozást: megkaptuk, mihez kell tartanunk magunkat. Remélem, hogy amit tervezünk, a város megelégedésére szolgál majd. Az adott helyszín figyelembevételével dolgozunk, teszteljük a városképet minden irányból, ahogy a többi részletet, például az árnyékokat is. Ma viszont más épületek kellenek, mint mondjuk húsz éve: megváltozott ugyanis a munka világa. A laptopok, iPadek miatt például nem kellenek már olyan asztalok, ahol egész nap ülünk. Amire szükség van: terek, amelyek közül a dolgozók választhatnak. Ahhoz, hogy a legjobb munkaerőt szerezhesse meg egy cég, ez elengedhetetlen. Olyan terek kellenek, ahol találkozhatnak egymással a dolgozók. Kanadában építettünk nemrég székházat szintén egy olajtársaság számára: abban az épületben is ezért vannak kertek – sok-sok emelet magasságban is. Ma már egy cég leginkább kis városként működik: fontos a fitness terem, a kantin, a mozgatható, változtatható terek. Sokkal produktívabbak az emberek ilyen környezetben.

Ha száz év múlva úgy emlékeznek majd önre Budapesten, mint aki ajtót nyitott a tornyok városának, boldog lesz?

A város jövője nem rajtam múlik. London is megváltozott egyébként az elmúlt évtizedekben...

Tele van felhőkarcolóval. Ez ön szerint jó?

Dinamikus. Élő város. Nem múzeum.

Ezek szerint Firenzébe is építene tornyot, ha megbíznák vele?

A történelmi városmagban valószínűleg nem, de a történelmi városok és a toronyházak nem összeegyeztethetetlenek: Párizs elég jól oldotta meg ezt a kérdést. Nagyon fontos tehát a helyszín kiválasztása a városon belül.

Így van. Budapesten Csepelre akár lehetne is építeni, de önök Budára terveznek. 

Építészek vagyunk, nem várostervezők. Utóbbiakon múlik, hol engednek magasházat és hol nem.

”