Az Orbán-rezsim realista olvasata: a tehetségesek kiválasztódnak

„Mindent összevetve a rezsim jelentősen növeli közép- és hosszútávon a magyar összkompetenciát, méghozzá maximálisan individualista, piaci alapon, miközben a nem kellően tehetségeseknek és ambiciózusaknak is azt nyújtja, amire szükségük van: biztonságérzetet. És ez alapvetően más, mint amit akár a barátai, akár az ellenfelei hisznek róla. Immár csak egy kérdés maradt, amire a nemzeti kormány biztosan nem tudja a választ: hogy ti. mi lesz a nemzettel magával? Mert az összkompetenciáink növekedhetnek ugyan és közben hatalmon is maradnak Orbánék, de a nemzet attól még sérül a Kárpát-medencében és nem biztos, hogy begyógyul ez a seb. Ezért lassan jogosan vetődik fel egy további paradoxon formájában: vajon nem a baloldali pártok az inkább »nemzetiek« azzal, hogy egyben tartanák a társadalmat. Kár, hogy nem lehet tudni azt se, ők hogyan, hiszen politikai erőként sem léteznek, nem beszélve arról, hogy a pártokat egyenként nézve a társadalmi értékteremtés elveire és megszervezésére vonatkozó ideáik komoly aggodalomra adnak okot. Hogy is mondjam, az újraelosztásban otthonosabban mozognak.

Ui. A technológiai forradalom és a robotizáció során egyre inkább Magyarország geopolitikai adottságai és biztonsági képességei – továbbá nem a munkaerejének képzettsége, hanem az ára – lesznek a meghatározók a multik idetelepülésében. Nem véletlenül játszik erre a három tényezőre az Orbán-kormány.”