„Ez ugyanis abból a szempontból teljesen mindegy, hogy egy ország vezetője akkor sem támogathat, akár csak hallgatólagosan törvénysértést, bűncselekményt, erőszakot, ha életerős észak-afrikai férfiakat vártak volna Őcsénybe, nem pedig anyákat és gyerekeket. Az erőszak ugyanis az állam előjoga, neki kell lépnie, ha veszélyt érez. Az, ami Őcsényben történt, nem polgári engedetlenség, nem kordonátvágás, nem civil ellenállás, hanem az első lépés a lincselés felé vezető úton. Ha Orbán tényleg megérti a falubeliek félelmeit (amelyeket amúgy nem kis részben a kormány keltett), akkor is választhatta volna azt a megoldást, hogy e megértés hangsúlyozása mellett egyszersmind elítélje a törvénytelenséget, sőt a törvény szigorával fenyegesse meg az elkövetőket. De nem ezt tette.
A migráns és a menekült közötti különbségtétel elmaradása inkább csak azért érdekes, mert a magyar hivatalos álláspont eddig mindig kínosan vigyázott arra, hogy ezt a kettőt megkülönböztesse, mondván Magyarország kész segíteni a valóban üldözötteken, csak azokkal szemben lép fel határozottan, akik a jobb élet reményében érkeznek Európába. Ezt a morális érvelést vágta most keresztbe a kormányfő.”