Az írástudók árulása, levél Babits Mihályhoz – Napi Maxima

Napi Maxima – Szalai Zoltán rovata

„Én ott látom az egészség symptomáit, ahol te a betegséget. Azoknál a művészeknél és bölcselőknél, akik őszintén és radikálisan akarják saját életüket magukévá tenni s ezen életben megigazulni. Ily élet természetszerűleg chaotikusabb, mint szép, rendezett elsajátítása a szavaknak. De önfeláldozóbb is, mert magát hozza áldozatul, mint Sokrates s nem fizet hibáiért s mindenért, amit elmulasztott egy kész igazság könnyen szerezhető készpénzével. Önmagával fizet és tudja, hogy e fizetésben osztályosai vannak, mert tudja, hogy életünk igazságainak felfedezésénél az egyes szükségképpen mindig útban van. Felemás, – útban az igazság felé, mely mindig a nem-igazon keresztül vezet. Épp felemás volta az igaz élet felemás volta s hogy nincs csillaga, mely előtt leboruljon, csak azt mutatja, hogy nem csillag neki a lámpa, melyet egy könnyen elkészülő kor előtte felgyújtott.”

Szilasi Vilmos: Az írástudók árulása – Levél Babits Mihályhoz. In: Nyugat, 1929, VII. szám.

Szilasi Vilmos (1889-1966) emigráns magyar filozófus, fiatal korában Babits Mihály legjobb barátja. 1947-től 1962-ig a kor filozófiai trónusánának, a Freiburgi Egyetem filozófia tanszékének vezetője, Martin Heidegger és Edmund Husserl közvetlen utóda. A Nyugatban 1929-ben megjelent tanulmányában Babits Mihály „Az írástudok árulása” című esszéjét támadja, mivel véleménye szerint Babits idealisztikus világnézete nem alkalmas a világ megértéséhez. Szilasi szerint a történeti gondolkodás nem csak annyit jelent, hogy tovább visszük elmúlt korok ideáit, hanem hogy azokat minden korszakban saját magunk újra teremtjük. A fenomenológus Szilasi, nem hisz Babits történeti bizonyítékainak, véleménye szeint az írástudó éppen a történeti falakat rombolja és szabad utakat nyit, valamint - ha szükséges - új falakat teremt.