„Én ott látom az egészség symptomáit, ahol te a betegséget. Azoknál a művészeknél és bölcselőknél, akik őszintén és radikálisan akarják saját életüket magukévá tenni s ezen életben megigazulni. Ily élet természetszerűleg chaotikusabb, mint szép, rendezett elsajátítása a szavaknak. De önfeláldozóbb is, mert magát hozza áldozatul, mint Sokrates s nem fizet hibáiért s mindenért, amit elmulasztott egy kész igazság könnyen szerezhető készpénzével. Önmagával fizet és tudja, hogy e fizetésben osztályosai vannak, mert tudja, hogy életünk igazságainak felfedezésénél az egyes szükségképpen mindig útban van. Felemás, – útban az igazság felé, mely mindig a nem-igazon keresztül vezet. Épp felemás volta az igaz élet felemás volta s hogy nincs csillaga, mely előtt leboruljon, csak azt mutatja, hogy nem csillag neki a lámpa, melyet egy könnyen elkészülő kor előtte felgyújtott.”
Szilasi Vilmos: Az írástudók árulása – Levél Babits Mihályhoz. In: Nyugat, 1929, VII. szám.