Ebből a történetből elég lenne ennyi is, bajnak éppen elég. Azonban egy már-már klisének számító forgatókönyv szerint alakultak tovább a cselekmények. A sofőr értesítette a rendőrséget, a szomszédságból és a rokonságból pedig egy nagy létszámú csoport alakult, akik a sofőrön szerettek volna elégtételt venni. A kiérkező rendőrökön kezdték követelni a vétlen sofőrt.
Milyen tanulságot kell levonni az esetből? Tényleg nem lehet a szabályoknak megfelelően eljárni egy közúti baleset esetén, ha roma az áldozat, mert megvan az esélye, hogy megölnek? Nem várhatom meg a baleset színhelyén a rendőröket, mert a hatóságok kiérkezéséig lehet, nem vagyok biztonságban? Mi a teendő egy ilyen helyzetben? Tényleg az maradt csak, hogy tovább kell hajtani?
Érdekes, hogy a fejlett igazságérzettel megáldott közösség nem a gondatlan szülőket vonta felelősségre. Nem az anyukát és az apukát hibáztatták a történtekért: vélhetőleg köreikben közmegegyezés uralkodik azt illetően, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy kétéves gyerek egyedül marad az utcán.
Ez az eset sajnos megint a cigányság ellen hangolja a közvéleményt: elég csak a hírek alatti kommenteket végigolvasni, s láthatjuk, miként csapódott le ez az emberekben.
Ennek az ügynek három igazi áldozata van. Egyrészt a sofőr, akit valószínűleg megviselt az eset; a gyermek, akit elütöttek; illetve áldozat a cigány közösség egésze is.