Három érv, hogy miért ne mossuk össze Orbán rendszerét Kádáréval

„3. Kádárék nem maguknak kapartak

Ha a hatalomra jutás módja és a hatalomgyakorlás technikái az a terület, ahol még a 2017-es Orbán-rendszer is eltörpül Kádárék bűneivel szemben, akkor az állam és a gazdasági érdekcsoportok viszonya az a terület, ahol Orbánék jóval a kádári szint alatt teljesítenek. A kádári szocializmus mai fejjel alig felfogható paradoxona éppen az volt, hogy amíg a kisemberek korrupciójának a társadalmi béke érdekében tág teret engedett (fusizás, hálapénz, seftelés, gyári lopások), addig az állam vezetői alig gyarapították gazdasági hatalmukat a politikai hatalmukra építve. Persze, a káderek jobban éltek mint az átlagember, de a rendszer jellegéből fakadt, hogy gyárak, cégek vagy földbirtok nem volt a tulajdonukban és offshore bankszámláik se igen akadtak. Nem is lehetne nagyobb az ellentét a mai rendszerrel, ahol az államnak a nemzeti oligarchák gazdagítása lett az elsődleges feladata. Az állam fő célja, hogy minél több magyar (és holland, skandináv vagy német) adófizetői pénzt pumpájlon az újfeudális elit számláira.

Ráadásul: Hogy nő meg így Orbán ellenzéke?

Orbán 2010 óta nem kádári szocializmust, hanem egy tekintélyelvű, gazdagoknak kedvező félig feudális-félig kapitalista rendszert épít. Az új ellenzéki erők csak veszíthetnek azzal, ha kritikájukba belekeverik a párhuzamot a jelenlegi és az 1956 és 1989 közötti rendszer között.

Egy ilyen stratégia nem csak a fenti érvek miatt problémás, hanem azért is, mert a győztesek és az erősek oldalára sodorja a fiatal ellenzéki pártokat, ugyanoda ahol a FIDESZ is elhelyezkedik. A Kádár-rendszer ekézése ugyanis sokak fejében automatikusan összekapcsolódik a szegény- és idősellenességgel.”