„Az RTL Reggeli stúdiójába menet mindenki merő bűbáj: smink, kávé, ínyenc szendvics-falatkák. Kifelé szédelegve mintha kísértet volnék: tartalomért felelős ember nem is szól hozzám – a taxira várva szokásom szerint az épp dohányzó műszakkal haverkodom.
Az adás lekeverése olyan gesztus, amit még a Mokka készítői sem húznának meg: ők egy ilyen pillanatban többre értékelik a konfliktust, a valóságot és a botrányt, vagyis a nézőik kiszolgálását – bármit is jelentsen ez –, mint a bulvár mindenható érvénytelensége iránti önérzetes küldetéstudatot. Az RTL Reggeli stúdiójában azonban zéró tolerancia van érvényben az érdemi közléssel szemben.
A kulturális diverzitás egyre szűkül a bolygón: a fogyasztás megkönnyítésére szolgáló szupermarket-háttérzene kiszorít mindent, ami többet ér vagy jelent, mint egy doboz szénsavas üdítőital, egy tubus fogkrém a túlérzékeny fogakra, vagy egy forradalmi összetételű súrolószer. A plázák lassan összeérnek – az egymással versengő kultúrák korát végleg felváltja a nemzetközi fogyasztók globális neoprimitivizmusa.”