Aki árat mond, mondjon bért is

„Tény, hogy az esélyegyenlőség az Európai Unióban az egy főre jutó fogyasztás tekintetében még korántsem valósult meg, még mindig óriási különbségek vannak ezen a téren az egyes országok között. Ki kell mondanunk, hogy a kohéziós alapok tervezett megkurtítása és a migráció erőltetése csak tovább mélyítené ezeknek az országoknak a lemaradását, perifériára kerülését. Holott az utóbbi években egy egészséges kiegyenlítődési, felzárkózási folyamatot tapasztalhattunk, mivel a lemaradó országokban volt a legnagyobb a reálbérek növekedése és a legalacsonyabb az árak emelkedése.

Ezeket a pozitív folyamatokat akaszthatja meg az Európai Unió kohéziós politikájának hibás újragondolása és a téves migrációs politika tovább erőltetése. Különösen az egy főre jutó fogyasztás adatai utalnak arra, hogy a felzárkózás a jelenlegi ütem fennmaradása és esetleges felgyorsulása esetén is csak évek, évtizedek múlva válhat realitássá. Ezért sokkal inkább a kohéziós politika további megszilárdítására van szükség, mintsem gyengítésére. Teljesen értelmetlen az egy főre eső fogyasztásban leginkább lemaradt országok felzárkózását a tévesen értelmezett migráció által súlyosan veszélyeztetni.

A fejlettebb EU-országokban is teljesen irracionális a kedvezőtlenebb helyzetben lévő területeken, például Kelet-Németországban, Szicíliában, Szardínián, Görögországban, Spanyolországban az amúgy is tartósan magas munkanélküliség problémáját a migráció révén tovább rontani. Ehelyett sokkal inkább Európa minden társadalmi értelemben elmaradt területén a felzárkózás megerősítésére, ütemének felgyorsítására lenne szükség. Jó lenne, ha az Európai Bizottság, az Európai Parlament képviselői is megértenék, nem bevándorlók tízezreit kellene telepíteni az egyes tagországokba, hanem sokkal inkább a már ott élők esélyegyenlőségét kellene végre megteremteni.

Úgy vélem, a tagországoknak emiatt kötelezettségszegési eljárást kellene indítania az Európai Bizottság ellen.”