„A normális melegek Trumpra szavaznak” – áll a bál J. D. Vance kijelentése miatt
A közösségi médiában megindult a találgatás, hogy ki számít bele a „normális meleg pasi” kategóriába.
Közép-Európában, meg egy picit még tőlünk nyugatabbra is a HIV-fertőzés meg az AIDS az alapvetően még mindig a meleg férfiak betegsége. Szépíthetjük, de ez így van. Interjú.
„És hogy miért gondolom azt, hogy ezt a melegszervezeteknek kell csinálnia, legalábbis ebben a térségben? Ez azért van, mert Közép-Európában, meg egy picit még tőlünk nyugatabbra is a HIV-fertőzés meg az AIDS az alapvetően még mindig a meleg férfiak betegsége. Szépíthetjük, de ez így van. A melegszervezetek meg azt mondják, legalábbis ebben a térségben – Nyugat-Európában, Amerikában, sőt Afrikában sem –, hogy válasszuk el ezt a két dolgot, legyenek melegszervezetek és legyenek HIV-es szervezetek, működjünk együtt, de a kettőt ne toljuk össze, mert az erősíti a stigmát, mert azzal azt mondjuk, hogy lám-lám, a melegszervezetek azért foglalkoznak a HIV-vel, mert a melegeket pusztítja korunk pestise.
Miközben pedig tudjuk azt a szociológiai irodalomból, hogy pontosan az ellenkezője az igaz: ha különválasztom a kettőt, épp azzal erősítem a stigmát, mert visszaigazolja mind a HIV-vel nem élőknek, mind a HIV-vel élőknek, hogy ehhez nekünk nincs közünk. Intézményesen mondjuk azt, hogy vannak a melegek és vannak a HIV-fertőzöttek, miközben a kettő – legalábbis ebben a térségben – átfedésben van. És nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy úgy teszünk, mintha ez nem így lenne. Nincs olyan meleg férfi ebben a térségben – erre is vannak kutatások –, aki ne gondolna a HIV-re vagy az AIDS-re életében legalább egyszer, de inkább minden nap. Ez velünk van és ezért foglalkozni vagyunk kötelesek vele, a melegszervezetek és a Pride is köteles vele foglalkozni. A másik probléma, ami itthon kevésbé, de jellemző, hogy a Pride-mozgalom kommercializálódásával megfeledkeztünk arról, hogy az első Pride, Stonewall és Stonewall után is, lázadások voltak. Emberek lázadtak a társadalmi renddel és azzal szemben, ahogy a társadalom a mai napig szisztematikusan elnyomja a szexuális kisebbségeket. Ehhez képest mit látunk ma?
Szivárványos zászlóba csavart kapitalista nagyvállalatok zászlói alatt vonulnak a melegek, mintha minden rendben lenne. Van egy megnyitóbeszéd, amiben valaki elmondja, hogy azért kicsit gáz van, de utána mindenki táncol és Red Bullt iszik. Úgy, hogy a Red Bull tulajdonosa egy szélsőjobboldali, neonáci osztrák aggastyán, aki éppen most indított egy neonáci, szélsőjobboldali hírportált. Mi van?”