Szenvedélyes igazságbeszédek

„Amikor G. Fodor Gábor politikai terméknek nevezte a polgári Magyarország eszményképét, a miniszterelnök a következő nagy beszédében válaszképpen rengetegszer elismételte a »polgári Magyarország« szókapcsolatot. A minap a szintén 888-as Megadja Gábor mondta a következőket a Heti Válasznak: »A polgári Magyarország 2002 óta nem más, mint vágyvezérelt gondolkodás, tovaszállt idea. Ez a fájó igazság.«

Ez a folytatása G. Fodor Gábor furcsa, de szenvedélyes igazságbeszédének. Kétségtelen ugyanis, hogy a polgári Magyarország eszményképét a Fidesz valóban elhagyta, de a párt politikusai ezt tagadják, hiszen azzal a Fidesz jelenlegi kormányzásának eredetmítoszát kezdenék ki. Csakhogy ennek az eredetmítosznak már semmi köze a kormányzás jelenbeli céljaihoz és eszközeihez. Teljesen érthető, hogy a polgári Magyarországtól való határozott, sőt egyre gyorsabb ütemű távolodás bosszantja a Fidesz jó néhány hívét, akiket – ha még hangot mernek adni elégedetlenségüknek – lassan már saját pártjuk is nyíltan árulónak tekint. A fideszes pártmédia által kigúnyolt és kiközösített kritikusok azonban – sok nem fideszessel együtt – pontosan látják, hogy 2010 és 2017 között jóval nagyobb a távolság, mint 2002 és 2010 között. A Fidesz nagyrészt azért szerezhetett kétharmadot 2010-ben, mert azt tudta mondani, hogy az »elmúlt nyolc év« politikájával szemben a polgári kormány jó kormány volt, amihez érdemes visszatérni, amivel érdemes folytatni. Az eredettel szembeni politika miatt a folytatás lehetőségét tagadta meg a Fidesz. G. Fodor és Megadja mondatai a Fidesz-kormány ugyan nem kizárólagos, de igenis meghatározó fontosságú konzervatív-liberális, atlantista, EU-párti gyökereit tépik ki. Az, hogy nem hallunk semmilyen megbotránkozást Megadja kijelentései miatt a mai jobboldali értelmiség részéről, egyvalamit jelent: ők is elfogadták a nyilvánvaló tényt, hogy a mai Fidesz nem csupán az 1990-es Fidesszel nem hasonlítható össze, de már a 2009-essel sem.

A polgári Magyarország gondolatával és a polgári kormány teljesítményével szemben számos megalapozott kritikát lehet és kell is megfogalmazni. Főleg ökopolitikai nézőpontból. Az első Orbán-kormány gazdaságpolitikája kimondottan neoliberális volt, társadalompolitikája kizárólagosan a középosztályt vette figyelembe, tekintet nélkül a konzervatívok által is hangoztatott egyensúlyra, és a természetvédelem területén valóban nem tett semmit. Ennek ellenére alig van valaki, aki a mai helyzetet látva ne sírná vissza Martonyi János Külügyminisztériumát, Mádl Ferenc államfői gyakorlatát, a Járai Zsigmond által vezetett jegybankot. A polgári Magyarország felszámolása és a polgári Magyarország gondolatának elsorvasztása az eredetmítosz mellett megőrzendő és egyúttal (meg)vitatható gondolatokat és megőrzésre érdemes gyakorlatokat is eltüntetett.

Teljesen hamis az a fideszes körökből hallható válasz – pontosabban önigazolás –, hogy az értékek helyét szükségképpen fel kell váltania az érdekek követésének. Nem azért, mintha a politikának ne lehetne vagy kellene az értékek mellett az érdekekből is kiindulnia. Hogyne kellene! A mindenkori magyar kormánynak az lenne az elsődleges feladata, hogy Magyarország nemzeti érdekeit szolgálja. A probléma a különbséggel van; aközött, amit a Fidesz érdekeknek tart, és ami ma valóban Magyarország nemzeti érdeke. A Fidesz az utóbbi nevében, a közérdekre hivatkozva magánérdekeket szolgál ki, ezt mindenki tudja ebben az országban. Még a polgári Magyarországgal szakító fideszesek is. De pontosan az ilyen torzulásoktól védené Magyarországot, ha a kormányközeli szellemi munkások nem minősítenének minden ideát utópiának. Ahogyan G. Fodor Gábor után Megadja Gábor is teszi.

A probléma pont azzal van, hogy a Fidesz minden értéket megvalósíthatatlan-elérhetetlen utópiának minősít, mert ezzel igazolja saját maga előtt, hogy miért nincs szüksége mércékre. Ezzel kibújnak a felelősség és a számonkérés alól, ami világos jele az önhittségnek és az elbizakodottságnak. A változóban lévő fideszesek jól tudják, milyen veszélyes és káros ez. Ők maguk is rengeteget beszéltek ilyenekről. Csak akkor még Gyurcsány Ferenc testesítette meg mindezt.”