Fősodorban

„Legutóbb három évvel ezelőtt produkált hasonló bővülést a gazdaság, s az akkori első negyedévi »kilövés« után a 2014-es év egészében négyszázalékos lett a GDP növekedése. A mostani rendkívül kedvező adat tehát jó előjel arra, hogy a 2017-es évben is elérjük, talán meg is haladjuk a négy százalékot. Ezt egyébként immár nemcsak a kincstári optimizmus – a kormány előrejelzése – mondatja, hanem az óvatosabb hazai és külföldi elemzők zöme is három és négy százalék közötti növekedésre számít. Érdekes, hogy még a magyar gazdasági teljesítményt rendre alulbecslő, hazánkat gyakran bíráló Nemzetközi Valutaalap (IMF) is 2,9 százalékra emelte a magyar GDP idei növekedésére vonatkozó jóslatát a múlt héten publikált tanulmányában, míg az Európai Bizottság a napokban 3,6 százalékra javította 2017-es prognózisát. (...)

Sajnos 2004 után azonban lelassult, majd leállt a közeledés, sőt 2007–2010 között már távolodtunk az uniós szinttől, mivel a hazugsággal, csalással megnyert 2006-os választás után a második Gyurcsány-kormány a Bokros-csomag óta nem tapasztalt visszaesést és válságot idézett elő a magyar gazdaság és társadalom gyakorlatilag minden szférájában és rétegében. Bár az ezredfordulóra nem csupán kihevertük a rendszerváltozás és a sokkterápiák okozta veszteségeket, hanem gyorsan közeledtünk az európai uniós fejlettségi szinthez és életszínvonalhoz, az MSZP–SZDSZ-kormányok téves, hibás, kudarcos gazdaságpolitikája következtében a »pannon puma« lesántult. Hat–nyolc év alatt éllovasból sereghajtó lett a magyar gazdaság a közép-európai régióban, szomszédaink sorra elhúztak mellettünk, az egy főre jutó GDP-t tekintve csak Lettország, Horvátország, Románia és Bulgária van mögöttünk.

A friss KSH-adatok azonban megerősítik, hogy a majd évtizedes kisiklást követően ismét ráálltunk a felzárkózási pályára, s joggal bízhatunk abban, hogy ha tartósan fenn tudjuk tartani a mostani dinamikus növekedési ütemet, akkor húsz–huszonöt éven belül valóra válhat a magyarok évszázados álma: utolérni a jóléti, boldog Ausztriát – vagy legalább az átlagos európai szintet. Az unió vezető intézményeivel, egyes tisztviselőivel és több európai kormánnyal folytatott minden politikai, ideológiai, gazdasági vita és konfliktus ellenére ma talán újra elmondhatjuk, amit a különben nem túl derűlátó Arany János 1861-es versében írt: »Bízvást!… mi benn vagyunk a fősodorban (…) Vásznunk dagad, hajónk előre megy!« De nem elég a jó szél, jól is kell kormányozni.”