Polgári társadalom vagy Kádár-rendszer

„Nem a párthoz csatlakoztam, hanem egy programhoz, amely radikálisan szembehelyezkedik a Kádár-rendszerrel. Állhatatosan küzd ellene, és lecseréli egy élhető világra. A törvényességet, a szorgalmat, a minőséget képviseli. Beálltam a program mögé, lojális voltam a szervezet vezetőivel. De hazudtak nekem, és ezzel mélyen és végletesen megbántottak. Kihasználtak. Természetesen a párttal való szakításomig sokat vívódtam érzelmeimmel, a frakcióülésen elhangzottak sokkoltak, de a végkövetkeztetés higgadt, rideg döntés volt. Az otthonról hozott, majd az évek során bennem formálódott, a tapasztalatok révén is letisztult értékrend késztetett cselekvésre. A kilépéssel a közéletben addig eltöltött tizennégy év rám eső felelősségét is vállaltam. Úgy éreztem, döntésem valódi okairól nem beszélhetek. Ki hitte volna el? A sajtónak sem akartam témát adni. Egy-két hétig a hasábokon tartott politikai durranás lett volna az eredmény, ezzel pedig kilépésem a szűkebb pátriámban élők számára elveszítette volna valódi jelentőségét. Érveim nem beértek volna a nyilvánosság előtt, hanem a szétporladás lett volna a sorsuk. Ez a helyzet lett az előre látható csapdám. Közeli támogatóimnak is konkrétumok nélkül beszéltem a kilépésről. Meg nem nevezett nyomós okokra hivatkoztam, esetleg hozzátettem: »Idővel rájössz magad is.« Nem haragudtak, de a találkozókon teljes értetlenség fogadta bejelentésemet. (...)

A polgári gondolkodásban hiszek. Saját erőből jöttem vissza az állampolgári létbe. Nyugodt lelkiismerettel képviselhetem azt, amiért 1998-ban vállaltam az országgyűlésiképviselő-jelöltséget. Hiszek az erkölcsös kormányzásban. Hiszek a korrupció elkerülhetőségében. Töretlenül hiszek a polgári gondolkodásban, magatartásban. Azzal, hogy kiléptem a politikusi szerepből, csak a kosztümöt vetettem le, a felelősségem változatlan, mi több, a nyolc parlamenti év történései köteleznek, ezért született meg ez az írás is. Egy volt országgyűlési képviselőtől, aki más perspektívából látta a folyamatokat, aki lelátott a kút mélyére, elvárható kötelesség, hogy hozzájáruljon a tisztánlátáshoz. Nem történt más, mint hogy e kötelességemet, késlekedve ugyan, de teljesítettem. Más nézőpontból: letettem a terhet, amit tizenhárom éve cipelek.”