„A hazai közbeszéd ma olyan, mintha ebből másolnánk a mintákat. Mintha mentálisan sérült emberek irracionális monológjai jelentenék a párbeszédet. A lényeg helyett ostobaság és mellébeszélés ömlik a hivataloktól és hatóságoktól. A kormányzati intézményekből és a törvényhozásból összefüggéstelen és egymásnak ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot. A politikusok butaságokat beszélnek és gátlástalanul hazudnak, a képzett hivatalnokok pedig tele vannak munkahelyi kudarccal, és lelkiismeret-furdalástól gyötrődnek. Érződik, hogy egy helyben toporog az ország.
A magyarok jövője szempontjából teljesen lényegtelen viták ideológiai sivatagában oázisként hatott legutóbb Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselőjének mondanivalója a hazai törvényhozásban. Az uniós forrásokról rendezett vitanapon nem a Heineken söröspalackjáról, hanem arról a problémáról kérdezte meg szenvedélyesen a pénzeket elosztó Miniszterelnökséget, hogy vajon eljön-e valamikor Magyarországon az az idő, amikor »kisemberek« is kaphatnak EU-s pénzeket, vagy továbbra is csak a »csókosok«? Márpedig ha valami, akkor ez a gyakorlati kérdés húsba vágóan fontos.”