„Valószínűleg nem vagyok egyedül a problémával. A várandós nőre nemzetközi szinten kiterjedt elvárás nehezedik, hogy fiút szüljön. Vagy éppen lányt.
Az első gyereknél még csak-csak elviseli a rokonság és a szomszédság azt is, ha a kis jövevény nőnemű, de a második baba érkezése előtt cserébe duplájára növelik a bosszantó kérdések számát: »Ugye ez már tényleg fiú?« A békésebb anyák ilyenkor zavartan mosolyognak, a befolyásolhatóak maguk is drukkolni kezdenek, a kicsit öntudatosabbak padlógázzal fékezik dühüket, és igyekeznek konszolidáltan elmagyarázni, hogy akármilyen nemű gyermek fog születni, örülnek majd neki. Néhányan már előre vigasztalják a házaspárt: »Nem baj, majd a harmadik fiú lesz!« Vannak, akik félrevonják az apukát, és megsúgják neki, hogy ha holdvilágnál, dél felé fordított lábú ágyban, tehénbőgés mellett fogan a baba, akkor tuti, hogy legényke lesz. Mások a D-vitaminra/ grépfrútmagolajra/dzsörzélepedőre/Balaton-parti nyaralóra esküsznek...