„A kormány azzal védekezik, hogy senki sem vásárolhatott 300 hektárnál nagyobb területet, csakhogy a tilalom éppenséggel egy-egy személyre vonatkozott, vagyis a családon belül a gyerektől a nagymamáig mindenkinek a nevére be lehetett vásárolni. Már ha volt miből. Vagy ha ez sem bizonyult elegendőnek, jöhettek az ügyvédek, megbízottak, akik olykor-olykor botor módon elkotyogták az árveréseken, kinek a nevében jártak el. Akadt a megbízók között egy Lőrinc nevű is, Fejér megyéből. De a sajtó talált olyan személyt, aki stróman nélkül is bő tíz százalékkal túl tudta lépni a licitet, hol máshol, mint szintúgy Fejér megyében – bár az illető budaörsi lakos. Ennyit arról az elvről, hogy »a föld azé legyen, aki megműveli: a helyben lakó magyar gazdáké«.
Az Orbán-kormány hatalomra lépése óta szorgalmazza, hogy a törvénytelenül külföldieknek átjátszott földek kerüljenek vissza magyar kézbe. Óriási terület, a hazai termőföld közel ötöde, úgy 1 millió hektár juthatott főként osztrák, német és holland gazdákhoz, befektetőkhöz, ám a strómanipar felszámolásával, a zsebszerződések feltárásával nem serénykedett annyira a kormány, mint a földeladással. (Sőt, ha kis számban is, de külföldiek is jutottak licit révén területhez.) Pedig elég ellátogatni Győr-Moson-Sopron vagy Vas megyébe és körbekérdezni a gazdákat, mekkora gond is valójában a rájuk két irányból, a külföldi és a hazai »új földesurak« felől is ható földszivattyú.
De a cinizmusnak nincs határa, az Országgyűlés tegnap még sikeresnek is minősítette a Földet a gazdáknak! nevű programot, amelyben átlagosan hektáronként 1,4 millió forintért leltek gazdára a területek.”