A nép szavaz

„Most azonban úgy tűnik, hogy fordul a világ: a progresszív, totális egyenlőség-, semlegesség- és relativizáláspárti világértelmezés kezdi elveszteni monopóliumát, és ezt érzékelik azok is, akik – például Magyarországon – úgy szocializálódtak a kilencvenes években, hogyha írnak egy publicisztikát a Népszabadságba vagy az Élet és Irodalomba, akkor mindenki ahhoz fogja igazítani az álláspontját. Ez a korábban divatos trend kezd most megtörni, és a népszavazás eredménye nyomatékosíthatja ezt. Hiszen egy-másfél évvel ezelőtt onnan indultunk, hogy humanitárius válságról van szó, a menedékjogot pedig a tagállamok kötelesek biztosítani mindenkinek, aki ide szeretne jönni. Azonban az »őshonos« polgárok kezdik felismerni azt, amit a józan észre hallgatók már régóta mondanak: a menedékjog nem egy globális szociális ellátáshoz való jog, ez nem humanitárius kérdés, hanem biztonságpolitikai, kulturális, vallási és etnikai ügy. A valódi kérdés ugyanis így hangzik: milyen Európában szeretnénk élni huszonöt-ötven év múlva? Egy multikulti, a totális befogadásra épülő Európában, ahol minden kultúra egyenlő mércével méretik meg, vagy egy nemzetállami vízión alapuló kontinensen, ahol a zsidó–keresztény hagyományt elsőbbség illeti meg társadalmi kérdésekben? Mert ne legyen kétségünk: nemcsak arról van szó, hogy az idén, jövőre vagy 2018-ban hány migráns érkezik Európába, hanem arról, hogy mi lesz, ha Afrikából megindul sok száz millió ember. Az előrejelzések szerint ugyanis Afrika népessége a jelenlegi 1,2 milliárdról 2,5 milliárdra fog nőni 2050-re – akiket természeti erőforrások hiányában nem fog tudni eltartani az »emberiség bölcsője«. És akkor még nem számoltunk a világ többi túlnépesedett és instabil régiójával: ha a jobb élet reményében mindenki »hozzánk« áramlik, akkor nyilvánvalóan felborul Európa és az uniós tagállamok társadalmainak jelenlegi vallási-etnikai kulturális összetétele.”