Végső figyelmeztetést adott ki a szomszédos elnök: napok kérdése, és vérfürdő lehet az utcákon

Aleksandar Vučić kijelentette, hogy az ország vezetése néhány napon belül meglepő döntéseket hoz, amelyeket határozott akciók követnek majd.

Miért éppen Szerbia? Szükségünk van egyáltalán Szerbiára? Szüksége van Szerbiá-ra az uniónak? S ha igen, milyen Szerbiára van szüksége a közösségnek?
„Habár vannak törekvések, amelyek blokkolni szeretnék Szerbia közeledését az Európai Unióhoz, Magyarország ezt nem fogadja el – mondta tegnap a hivatalos belgrádi látogatáson tartózkodó Orbán Viktor magyar miniszterelnök a szerb hivatali kollégájával, Aleksandar Vucictyal közösen megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón. Szerinte csak a teljesítmény számít, ezért úgy fogalmazott, nem tud jobb alternatívát ajánlani a szerbeknek, mint hogy próbáljanak minél közelebb kerülni a közösséghez.
Több kérdés is adódik az idézett mondatokból. Például elsőként az, amit a kilencvenes évek nagy sikerű amerikai tévésorozatának – Miért éppen Alaszka? – címéből kreált parafrázissal úgy fogalmazhatnánk meg: Miért éppen Szerbia? Szükségünk van egyáltalán Szerbiára? Szüksége van Szerbiá-ra az uniónak? S ha igen, milyen Szerbiára van szüksége a közösségnek?
(…)
Túl egyszerű válasz lenne erre, hogy azért, mert Szerbiának – az ország geopolitikai adottságai miatt is – kulcsszerepe van a balkáni migránsútvonal lezárásában. S a múlt század kilencvenes éveiből magával hurcolt délszláv polgárháborús, nacionalista uszító múltjával egyáltalán nem biztos az sem, hogy épp Aleksandar Vucic a legjobb, legszalonképesebb tárgyalópartner, de ha az Öreg Ördögöt választják is meg kormányfőjüknek a szerb szavazók, akkor a bilaterális kérdéseket viszont épp vele kell tisztázni. S akkor nézzük csak: Szerbia talán azért is, mert mindegy, hogy ki a mindenkori miniszterelnöke – tehát Vucictól függetlenül is –, az uniós tagállamok gyűrűjébe ékelődve a régió érintett, a tagságot már elnyert államainak, így Magyarországnak is, gazdasági szempontból is egyre fontosabb lenne, hogy ne »harmadik országként« kelljen viszonyulni hozzá. Szerbia talán azért is, mert nemcsak a magyarságnak, de több más uniós nemzetnek is élnek a területén jelentős lélekszámú kisebbségi közösségei. Szerbia talán azért is, mert a régiós kihívásoknak a közösségen belül sokkal könnyebb megfelelni – gondoljunk csak a visegrádi együttműködésre és annak látványos megerősödésére a válság idején –, s habár Vucictyal ugyan megfelelően távolságtartónak kell lenni, de épp az ő személyes karrierizmusa és igyekvése az integrációs folyamatokban nagyban elősegítheti a balkáni régió pacifikálódását. Ami szomszédos államként hazánknak is érdeke. Hiszen az ország jogharmonizációban elért eredményei elősegíthetik a vitás kérdések rendezését. Satöbbi, satöbbi…”