Miért éppen Szerbia?

„Habár vannak törekvések, amelyek blokkolni szeretnék Szerbia közeledését az Európai Unióhoz, Magyarország ezt nem fogadja el – mondta tegnap a hivatalos belgrádi látogatáson tartózkodó Orbán Viktor magyar miniszterelnök a szerb hivatali kollégájával, Aleksandar Vucictyal közösen megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón. Szerinte csak a teljesítmény számít, ezért úgy fogalmazott, nem tud jobb alternatívát ajánlani a szerbeknek, mint hogy próbáljanak minél közelebb kerülni a közösséghez.

Több kérdés is adódik az idézett mondatokból. Például elsőként az, amit a kilencvenes évek nagy sikerű amerikai tévésorozatának – Miért éppen Alaszka? – címéből kreált parafrázissal úgy fogalmazhatnánk meg: Miért éppen Szerbia? Szükségünk van egyáltalán Szerbiára? Szüksége van Szerbiá-ra az uniónak? S ha igen, milyen Szerbiára van szüksége a közösségnek?

(…)

Túl egyszerű válasz lenne erre, hogy azért, mert Szerbiának – az ország geopolitikai adottságai miatt is – kulcsszerepe van a balkáni migránsútvonal lezárásában. S a múlt század kilencvenes éveiből magával hurcolt délszláv polgárháborús, nacionalista uszító múltjával egyáltalán nem biztos az sem, hogy épp Aleksandar Vucic a legjobb, legszalonképesebb tárgyalópartner, de ha az Öreg Ördögöt választják is meg kormányfőjüknek a szerb szavazók, akkor a bilaterális kérdéseket viszont épp vele kell tisztázni. S akkor nézzük csak: Szerbia talán azért is, mert mindegy, hogy ki a mindenkori miniszterelnöke – tehát Vucictól függetlenül is –, az uniós tagállamok gyűrűjébe ékelődve a régió érintett, a tagságot már elnyert államainak, így Magyarországnak is, gazdasági szempontból is egyre fontosabb lenne, hogy ne »harmadik országként« kelljen viszonyulni hozzá. Szerbia talán azért is, mert nemcsak a magyarságnak, de több más uniós nemzetnek is élnek a területén jelentős lélekszámú kisebbségi közösségei. Szerbia talán azért is, mert a régiós kihívásoknak a közösségen belül sokkal könnyebb megfelelni – gondoljunk csak a visegrádi együttműködésre és annak látványos megerősödésére a válság idején –, s habár Vucictyal ugyan megfelelően távolságtartónak kell lenni, de épp az ő személyes karrierizmusa és igyekvése az integrációs folyamatokban nagyban elősegítheti a balkáni régió pacifikálódását. Ami szomszédos államként hazánknak is érdeke. Hiszen az ország jogharmonizációban elért eredményei elősegíthetik a vitás kérdések rendezését. Satöbbi, satöbbi…”