Rugalmas elszakadás

„A pozsonyi elszántság természetesen átírja Orbán tervét arról, hogy az uniót a saját képére formálja. Jól hangzik a nagyobb nemzetállami felelősség, de ugye Magyarország az ő narratívájában éppen attól szenved, amit az EU szemére hány, a menekültügy kezelésének túlságos széttagoltságától, az egységes befogadási szemlélet és egy Schengent védeni képes, ütőképes uniós határőrizet hiányától. A lazább föderáció híveként e sorok szerzője is fél egy bürokratikus európai szuperállamtól, de a határvédelemben, a polgárok biztonságának garantálásában történetesen nem kevesebb, hanem több Európára volna szükség.

A verbális hadakozás, a napi Európa-ügyi cinizmus azonban nem az erő, hanem a gyengeség jele.

Most arról nem is beszélve, hogy az orbáni, idézőjeles »nemzetállam« kezdettől fogva nem egy szuverén nemzet, hanem egy tőlünk, választóktól független, korrupt, elszámoltathatatlan haveri-családi oligarcharéteg érvényesülését jelenti, jórészt éppen uniós forrásokból. Ezek az emberek megérik a pénzünket – kedélyeskedhetnénk, teljesen hiába. A magyar miniszterelnök már nem tud Európa vezető migránsügyi megmondóembere lenni, idehaza azonban, ha érvényes lesz a cinikus népszavazása, még tetszeleghet az erős kezű őrző-védő szerepében.

Október 2-a tehát jó alkalom lehet rugalmasan elszakadni az állami hazugságoktól.”