Népszavazás-matematika

„Első ránézésre úgy tűnhet, hogy Orbán Viktor és csapata mindent a népszavazás érvényességére és eredményességére tett fel. De sikerül-e az urnákhoz terelni négymillió embert? Többet, mint amennyi támogatója a kormánypártnak és a miniszterelnöknek valaha is volt? A felmérések bizonytalanok ebben a tekintetben. Ugyanakkor mivel a végkifejletnek közvetlen közjogi következménye nincs, politikai értelemben szinte mindegy, hogy voksol-e az az ötvenszázaléknyi választópolgár. Plusz egy fő. Azt a több mint 90 százaléknyi nemet nem csupán amúgy, emígy sem lesz nehéz diadalként feltüntetni. Rogán Antal propagandaminiszter csütörtökön már ki is bontotta, amit kellett, mondván, a kormány számára a hárommillió nem szavazat ugyanúgy kötelező, mint a több. Hiszen ennyi ember véleménye is többet jelent, mint 199 parlamenti képviselőé. Világos beszéd, minden eshetőség napirenden van. (…)

A másik viccpárt pozíciója figyelemre méltóbb. A Kétfarkú Kutya, amely mostanában nemegyszer az egyetlen életképes ellenzéki erőként tudta észrevétetni magát – még plakátsorozata is szellemesebb volt, mint borzalmas tavalyi próbálkozásai –, joggal ünnepelheti sajátjaiként az érvénytelen voksokat. Márpedig minden jel arra utal, hogy ezekből is lesz egynéhány. Igaz, ha netán parlamenti küszöbnyit is számlálnak belőlük, az sem azt fogja jelenteni, hogy a Kétfarkú máris szervezheti a 2018 utáni országgyűlési képviselőcsoportját. A politika ugyanis nem csupán matematika – újabb evidencia –, hanem szervezettség és rengeteg aprómunka is.

Mindazonáltal az érvénytelen voksokból egy további következtetés is levonható lesz, habár csak óvatosan. Beeshet egy kisebbfajta utalás arra, hogy miként gyarapszik azoknak a száma, akiknek valóban mindenből és mindenkiből elegük van, és hogy ezt jelezzék is, arra hajlandók rászánni egy órát a vasárnapjukból. Tömegekre és áttörésre nyilván ezen a vonalon is badarság lenne számítani, de a matekleckére mégis célszerű felkészülnünk.”