„Lépten-nyomon arról győzködte a népet az elmúlt egy évben Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és számos alárendeltje, hogy azért van szükség a tavaly elkezdett földprivatizációra, mert a magyar gazdák földéhségét csak az állami birtokok piacra dobásával lehet kielégíteni. Ráadásul úgy gondolták, hogy az adásvételeket állami támogatásokkal is segíteni kell. A nekibuzdulás azonban a jelek szerint inkább csak az államot jellemezte, a gazdák jóval visszafogottabb érdeklődést mutattak a földek iránt. Az aktivitás hiánya miatt az állami földek áruba bocsátását több ütemre szabdalta a kormány, és bár eredetileg úgy tervezték, hogy az adásvételek tavaly decemberben lezárulnak, azok még mindig nem fejeződtek be, az erdők és a halastavak eladása csak most következik.
Az állami földek eladásából idén és a jövő év elején összesen 270-300 milliárd forint folyhat be az államkasszába. A kormány már arról is döntött, hogy ezt a bevételt az államadósság törlesztésére kívánja fordítani. Mivel korábban felmerült az az elképzelés is, hogy a bevételekből fejlesztési alapot hoznak létre, illetve ipari parkokat létesítenek, lehetne vitatkozni azon, bölcs dolog-e a földért kapott pénzt az államadósság csökkentésére fordítani, a kérdés azonban a látszat ellenére mégsem ez.