Én úgy gondolom, kontraproduktív dolog az embereket gyalázni azért, mert jobban bíznak jó képességű egyszemélyi vezetőkben, akik értik, mi izgatja őket, és úgy tesznek, mintha segíteni is akarnának rajtuk.
„Hiszen mit hall az átlagember, aki megpróbálna távol maradni a vallás, a nacionalizmus kínálta közösségektől? Hogy csak az ér valamit, aki versenyképes. A globalizációval az egész világ a versenytársad. Ha képes vagy technikai innovációra, ami mozgatja a növekedést, akkor érsz valamit. Ha olyan országban élsz, amely erre megfelelő környezetet biztosít, akkor az országod is ér valamit. De ha nem? Akkor nincs rád szükség.
Ugyanaz a »baloldali« média, amely teljes joggal minősíti a demokratikusan választott autokraták törekvéseit hatalmuk bebetonozásának, más cikkeiben kéjesen vetíti előre mindannak a megszüntetését, amit egykor jelentős részben baloldali politikai erők valósítottak meg, egy emberközpontú – és nem technokrataelit-központú – értékrend alapján. Mindig indulatot kelt bennem, amikor arról írnak, hogy a nem túl távoli jövőben összeomlanak a nyugdíjrendszerek. Hogy a fiataloknak már nem lesz nyugdíjuk, ha nem takarékoskodnak. Aki sokat keres, az tud félretenni. Aki nem, az majd nyomorog. És a szövegek stílusában, kontextusában egyértelmű az üzenet: igen, éppen így lesz jó és igazságos!
Az is egy típusa a »progresszív« jövőképnek, hogy néhány évtized múlva mennyivel kevesebb emberre lesz majd szükség, ha már mindent a háromdimenziós nyomtatók csinálnak. Milyen jó lesz, amikor a robotok fognak gyártani mindent, gépek intézik az ügyeket, még műteni és cikket írni is azok fognak – csakis olyan emberekre lesz szükség, akik folyton újabb robotokat találnak ki, meg olyan robotokat, amelyek legyártják a még újabb robotokat. Úgyhogy aki nem elég kreatív ehhez, az nem kap fizetést, mert miért is kapna, bár azt nem tudni, ki és miből veszi meg azt a tömérdek árut, amit a piacra nyomtatnak.
Én úgy gondolom, kontraproduktív dolog az embereket gyalázni azért, mert jobban bíznak jó képességű egyszemélyi vezetőkben, akik értik, mi izgatja őket, és úgy tesznek, mintha segíteni is akarnának rajtuk, mint abban a receptben, hogy legyél különb a másik hét és fél milliárdnál, akkor nem lesz baj. Ha meg nem tudsz, akkor magadra vessél!”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Hosszú éjszaka után a valóság utolérte Brüsszelt, maradt a kényszermegoldás.
Ukrajna ügyében három hazugsággal áltatja magát az Európai Unió, amely eközben a jogállamot kidobta az ablakon. Szilvay Gergely írása.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
A brüsszeli források már egy akár szombatig elhúzódó találkozóról beszélnek, ugyanis mindenképpen meg akarják valamilyen formában oldani Ukrajna finanszírozását.
A brüsszeli bürokraták ígérete szerint addig nem ér véget az Európai Tanács csütörtöki ülése, amíg meg nem oldódik Ukrajna finanszírozása.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Akik még nem döntöttek, le fognak majd szavazni a biztonságra, a kormányképességre, a kiszámíthatóságra és a tapasztalatra, ez az én reményem – mondja Orbán Viktor. Hogy látja a háborús helyzetet? Megnyerhető-e a jobboldalnak a digitális tér? Mit gondol a Szőlő utcában történtekről? Interjú a miniszterelnökkel.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
