„A puccsisták miért csak a Boszporusz-híd egyik oldalát zárták le? Miért blokkolták a közlekedést az ázsiai oldalról az európaira, és miért engedték az európairól az ázsiaira?
A puccsisták miért nem próbálták letartóztatni Erdoğant, akiről pontosan tudni lehetett, hogy nem Ankarában vagy Isztambulban van, hanem Maramrisban nyaral a Mediterrán-tenger partján? Engedték, hogy innen a közeli Dalaman repülőtérre menjen, majd egy óra alatt Isztambulba repüljön.
A puccsisták miért nem foglalták el a fő televízióállomásokat? Ehelyett értékes időt vesztegettek el azzal, hogy elfoglalják a a legkevésbé nézett állami TRT-csatornát, ezzel időt hagyva ellenfeleiknek, hogy összeszedjék magukat és népszerűbb csatornákat, illetve a közösségi médiát használva szólítsanak fel a puccs elleni lépésekre? (…)
A török kormány reakciójának gyorsasága és mértéke figyelemre méltó volt. Azt a látszatot keltette, mintha Erdoğan és kormánya felkészült volna a puccskísérletre, és pontos információkkal rendelkeztek volna arról, hogy az államapparátusban ki vett részt a kivitelezésében.
Elég bizarrnak tűnik, ha a 2839 letartóztatott katonára, köztük egy sor tábornokra tekintünk, akik egy NATO-hadsereg harcoló alakulatait vezették, hogy egyik biztonsági apparátusnak sem volt fogalma arról, hogy puccs készülődik.”