Elrepült a fehér holló

„Schiffer András hitt abban, hogy lehet értelmes módon politizálni a politikai skála balközép részén is. Abban is bízott, hogy van egy olyan baloldali-liberális pozíció, magatartás, amelyik nem a politika háborús logikája mentén cselekszik, alkot véleményt, hanem a közpolitikai témák kritikai megközelítése alapján. Azt gondolta, hogy a magyar politikában uralkodó szélsőséges ellentétek ellenére is lehetséges tárgyalni, meghallgatni és meggyőzni, lehetséges időnként hidakat verni. Ennek a baloldali, zöld, szabadelvű, néhány kérdésben mégis a közép felé húzó politikájának számos tanújelét adta. Jó néhány dologban hajlandó volt tárgyalni a kormánnyal, legutóbb éppen a terrorellenes törvénytervezet kapcsán sem zárkózott el az egyeztetéstől, miközben az MSZP el sem ment a nemzetbiztonság szempontjából alapvető fontosságú törvénytervezettel kapcsolatos tárgyalásokra. Ne is beszéljünk az olyan elképesztő jelenségekről, mint a DK-s Vadai Ágnes, aki egyenesen odáig jutott »tárgyilagos« nyilatkozatában, hogy szerinte nem a nemzetközi terrorizmussal kell foglalkozni, hanem az Orbán-kormány veszélyes terrorizmusával…

Nyilvánvaló, hogy Schiffer András fokozatosan egyre nagyobb szálka lett a baloldali és liberális pártok szemében, hiszen egyre több kérdésben ment szembe a neoliberális mantrával, nem volt hajlandó a píszí szöveget nyomni, egyedül a saját meggyőződését állította mércének. Érdemes kiemelni többek között, hogy igen erős kritikával illette a multinacionális cégek és pénzügyi körök túlhatalmát, az erőltetett globalizációt, amely a gigacégek érdekeit a nemzetállamok érdekei fölé helyezi és a munkavállalókat totálisan kiszolgáltatott helyzetbe juttatja. Míg az utóbbi szempont, a munkavállalói érdekek megjelenítése baloldali álláspont, addig a nemzetállamok szuverenitásának, a demokráciának a védelme megfeleltethető a jobboldal szempontjainak is. Egyáltalán nem véletlen az, hogy az általa vezetett LMP igen radikálisan lépett fel a készülődő TTIP (az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség) ellen, hiszen abban a fogyasztói és dolgozói érdekek végletesen sérülnének, illetve veszélybe kerülne a kormányok függetlensége és önállósága a multinacionális és globális piaci szereplőkkel szemben. Meg kell jegyezni: a kritika és az aggodalom teljes mértékben indokolt, ám a hagyományos baloldali és liberális álláspont az, hogy ezek a nemzetközi megállapodások előnyösek lennének Magyarország számára. Schiffer tehát e kérdésben különutas véleményt képviselt. (...)

Mindezen túl arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy Schiffer András baloldali-balközép politikusként nem becsülte le a nemzeti szempontokat, és ezzel a baloldalon a fehér hollók közé tartozik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni például, hogy ő volt az egyetlen baloldali vagy liberális politikus, aki vette a fáradságot és nyaranta felkereste a tusnádfürdői tábort, ahol vitatkozott kormányzati politikusokkal különféle témakörökben. A szomorú az, hogy már ezt is ki kell emelni Schiffernél, holott a párbeszédre való készség és nyitottság evidens kellene, hogy legyen a balliberális oldalon, de a legkevésbé sem az. Ebben a nyomorúságos baloldali közegben Schiffer normális esetben nem különösképpen említésre méltó diskurzusra való nyitottságát mégis azért kell kiemelni, mert ez még emlékeztet a konstruktív ellenzéki magatartás normáira.”