Kivan a…

„Alighanem ez itt a lényeg. A kulturális és civilizációs gyökerek. Nem is kerekítenék ekkora feneket az egész meztelen műsornak, ha nem botlanám bele úton-útfélen abba az aláírás-gyűjtő ívbe, amely a népakarat erejével kíván véget vetni az össznépi kereskedelmi kukkolásnak, illetve az azt orcátlanul utcára vivő plakátkapmánynak. A kezdeményezés erkölcsi indítéka egyértelmű: sem a pénzért magukat mutogató idegenek látványa, sem a képeket valós értékekkel ellenpontozó – ezért azokat degradáló – »kampányhumor« nem tesz jót gyermekeinknek. Másfelől azt is bajos lenne tagadni, hogy manapság csak az nem fut a cybercsábítás aknáira, aki messze elkerüli a világhálót, televízióját kizárólag szentmise-közvetítésekre hangolja és kezébe sem vesz olyan sajtóterméket, amely képeket is közöl.

Tetszik vagy nem tetszik: a média kapva kap az alkalmon, hogy legtitkosabb ösztöneinket küldje hadba erkölcsiségünk ellenében. Voyeurizmus emitt, exhibicionizmus a képernyő túloldalán – tiszta ügylet: a paradicsomi kulisszák közé rendezett csábításjáték a fotelban chipsezgető nézőt tán még inkább lemezteleníti, mint azt, aki a popsiját meg miegyebét teszi közszemlére. Ő – tudja-e vagy sem, mellékes – mégiscsak szerepet játszik. Aki nézi, azt szobája intimitásában talán önmagával is szembesíti a kíméletet nem ismerő »trashmédia«.”