A székelyeknek sohasem volt külön himnuszuk. Ez a »himnusz« sem Erdélyben keletkezett, hanem Budapesten. Az 1920-as években kezdtek szervezni a Zugligetben »tavaszi nagyáldozatokat«, a Hadúr tiszteletére gyújtott tüzekkel, lófőkkel, pohárnokokkal, rabonbánokkal, címerrel (kék mezőben véres kard, amelynek bagoly a markolata; jobb válla felett hold, a bal fölött nap), és sok egyéb kellékkel. A hozzá kapcsolódó mítoszok a hun ideológiára épültek. (...)
De ha az erdélyi magyarsággal való összetartozás kifejezésének tekintjük, felvethető: hol a felvidéki himnusz? Hol a vajdasági vagy a kárpátaljai himnusz - vagy éppen a burgenlandi? Nem lenne jobb egy olyan himnusz, mely minden magyaré? De hiszen van ilyen, úgy kezdődik, hogy »Isten, áldd meg a magyart«!”
Dobszay László (1935-2011) a a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt, egyben közismert népzenekutató, egyházzenész (a Magyar Egyházzenei Társaság örökös elnöke), karnagy.