A politikai-gazdasági rendszer ezért szüntelen megkérdőjelezésre, cáfolatra és korrekcióra szorul. Ez az álladó önkontroll csak »nyitott társadalomban« lehetséges, ahol a civil szféra kiépülésével és megerősítésével kialakulnak a társadalmi önkorrekció mechanizmusai.(...)
Addig is, amíg kiderül, hogy kinek lesz igaza, megkérdezném: mint az egyik legnagyobb kortárs magyar, Soros György, aki komoly pénzösszegekkel segítette a szovjet elnyomás ellen küzdő ellenzékieket, aki Széchenyit idéző léptékben áldozott magánvagyonából szülőhazájára, akinek világméretű jótékonysági tevékenysége ismertetéséhez szűkek ennek a cikknek, de az egész oldalnak is a keretei, szóval egy ilyen világtörténelmi jelentőségű magyar vajon miért nem méltó a nyitott figyelemre – akár a jobboldalon is. Lehet Sorost is kritizálni, sőt elméletéből következően: kell is. Egy dolog azért biztos: aki Putyintól Lukasenkón át Kazahsztánon és Türkmenisztánon át Mianmarig világszerte annyi diktátor ellen lép fel, az rossz ember nem lehet.”