„A digitális technológia nem csupán fejfájást okoz a gyermekeiket normális kommunikációra és egészséges mennyiségű magamutogatásra nevelő szülők számára, de kézenfekvő szabályozási, büntetési eszköznek sem utolsó. A rosszul viselkedő vagy tanuló fiatalok ugyanis digitális büntetésbe kerülnek. A már említett felmérés megmutatta, hogy a szülők 65% élt az okostelefon vagy internetelérés megvonásával, mint nevelési eszközzel. Eltávolodva a büntetéstől és a megelőzésre, kontrollra fektetve a hangsúlyt elmondhatjuk, hogy nagyjából 60%-uk ellenőrizte le az előzményeket átfésülve, milyen oldalakat böngészett gyermekük, vagy mit posztolt a Facebookon. Médiakutatóként úgy gondolom, hogy ezt minden szülőnek meg kellene tennie. A híváslistákat, SMS-eket minden második apa vagy anya rendszeresen átnézi. Nagyon kicsi azonban azok száma, aki olyan alkalmazásokat telepítettek a gyerekük telefonjára, számítógépre, melyek bizonyos tartalmakat, kimenő hívásokat automatikusan letiltanak, vagy durvább esetben, követik gyermekünk mozgását annak tudta nélkül.
Apaként és médiakutatóként azok közé tartozom a feleségemmel együtt, aki a »Beszéljük meg!« policy mellett tör lándzsát. Bár a gyerekem még nincs fent a Facebookon, és nagyon kis mértékben böngészik weblapokot, negyedikesként mégis időnként már rákeres dolgokra, és kiterjedt levelezést, csevegést folytat osztálytársaival. Fontosnak tartom tehát a proaktív magatartást, mely számos problémát meg tud előzni azáltal, hogy megbeszéljük gyerekünkkel, milyen a helyes online viselkedés, egyes tartalmakat hogyan kell értelmezni, és milyen veszélyei vannak az online létnek.”